Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Koszta J. művészete
Losonci Miklós mwv4ó&ete Kész krimi, ahogy végre Szentesen szinte reménytelen akadályok közepette a róla elnevezett múzeumba léphettem, remekműveinek sugárzásába. Az intézmény télen hétközben zárva, de szerencsém volt, az igazgató éppen menni készült, ahogy a kulccsal zárt volna - léptem elé. Beengedett készségesen, de a riasztó rendszer hibája miatt újabb szakadék. Csak nem léphettünk a termekbe. Mégis, telefon ide, telefon oda, végre jött a megváltó segítség, a kedves, szolgálatkész teremőr néni. A nagyhírű Koszta József Múzeum alapjait Csallány Gábor (1872-1845) rakta le, sokat tett a gyűjtemény gyarapításáért Zalotay Elemér, Szabó János Győző, Csalogh József, Hegedűs Katalin. Az intézmény a szentesi Széchenyi ligetben található, ahol fölavatták a „legnagyobb magyar” portréját, Csiky László alkotását. Páratlan a kétfulű, bronzkori kelta edény és a szegvári-tűzkövesi határban talált ősi „istenpár”, szinte Henry Moore művészetének általa sem ismert előzetese. A nagy meglepetés azonban az Állandó Koszta József emlékkiállítás. Természetesen Koszta József remekműveiről, melyeket a Nemzeti Galériában csodál évtizedek óta a közönség - tudunk. Szívünkbe véstük a Hazatérő aratók, a Kukoricatörők, a Három királyok, a Muskátlis kislány festői élményét, azonban az itt látható Koszta-gyüjtemény új fölismeréseket kelt bennünk. Kiderül valami. Az, hogy Henri Matisse mellett a XX. századi európai festészet másik nagy koloristája Koszta József. Különleges, ahogy a piros szín élénkítő töredékeivel szinte minden alkotásán telehinti a tájat, mozgó alakjait - szinte sózza vele a felületet zamatossá válik ettől a képi esemény. Az is csodálatra méltó, ahogy szinte a semmiből teremt új világot. Rogyadozó tanyai házból, valami kevés növényzetből, sáros útból, mellékesnek tűnő kazalból, mezítlábas kislányból, tyúkokból, kosaras nőből, kukoricásból - ámulatot keltő, végérvényes varázslatot. Kornyadozó napraforgóban, ez külön tündérsziget, csak úgy süt - nem az elmúlás, hanem az élet szakadatlan egészség-bősége. Megragadta a világmindenség egyik pontját, a szentesi tanyavilágot, s nem tágított attól. Igaza volt, hiszen festészettel bizonyította, hogy ez a szinte semmi is Minden - a lét egyik központja. Kutatgatva a dokumentumok között kiderül, hogy egy dolog lett osztályrésze, a festészetté teremtődő élet a világ, a földcsillag szentesi pontján. Az is megindító, az a félelmetes egyszerűség, ahogy két sűrített szóval összegezte ars poeticáját: „Kennyi muszáj”. Koszta József: Virágcsendélet, 1920-as évek 76 XI. évfolyam 3. szám — 2001. március
