Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Benkóczy György: Ékes őstörténetünk III.
nevezett műveltségi kört alkotók és létrehozók sorából. A magyar népet műveletlen, barbár szintre akarták süllyeszteni, istentelen, barbár csürhének beállítani, olyannak, amely rituális gyilkossággal vet véget nagy királya életének. Ez nemzeti öngyilkosságunk mélypontra vitele. Már Nimrudtól kezdve szakrális királyok uralkodtak az Istent mindig dicsérő népünk felett. A magyarnak nevezett történetírás talán magyarellenes vagy tisztán nem látó képviselői tollából származhat mindez. Ilyennek ítéli Inchoffer Menyhértet, Pray Györgyöt és az őket követő Timoh Sámuelt. Kiegészítette őket Róheim Géza, aki pogány rítus szerint feláldozottnak tekinti, hirdeti Álmos nagykirályunkat. Annyit biztosan tudunk - bár nagyon nehéz ma megállapítani az események történeti sorrendjét - hogy a régi sziklamezei hunok fejedelmi leszármazottai székhelyüket a Bodrog környékén, Zemplénben és Ungváron erősítették meg. Az Álmos idején élt Ond — Attila ivadékaként - Álmossal egyenrangúnak tartotta magát, és nem ismerte el uralkodó királynak. Álmos, aki már a honfoglalás előtt átjött a Kárpát-medencébe, Ister-Gam székhelyéről irányíthatta az ország ügyeit és megteremtette az egységes nemzetet, de a hunok elkülönítették magukat ettől az egységtől. Álmost, az Árpád hazatérését váró és elébe induló nagykirályt a hunok Ond vezére tőrbecsalta. Erről a XIV. századi Kálti Márk emlékezik meg, és a szintén ebben az időben készült Nestor Krónika is említ egy Álmos elleni lázadást. A szájhagyomány szerint Ond találkozóra hívta Álmost és a Bodrogközben orvul megtámadta jelentős számú harcosokból álló kíséretét. A nagy király és kis serege szembeszállt a nagyobb erejű orvtámadókkal és Álmos itt lelte halálát karddal a kezében. Az utána jövő vezéri sereg Bors vezérlete alatt átkelt a Bodrogon, elfogta a lázadó Ondót és lefejezte. Álmos halotti torát a Tor hegyen tartották, és Szomoron temették el. Ebből lett a néphagyományban Szomotor. Álmos tehát a testvérharc áldozata. Legnagyobb hősünk, aki hetvenen felüli életkorban, karddal a kezében, a magyar igazság és egység jegyében halt hősi halált. Ezt a szomorú és a néphagyományban fennmaradt eseményt igazolja dr. Dienes Adorján pápai kamarás A honfoglalás története Erdélyben és a Bodrogközön, (Nagykövesd, 1933.) c. könyve. Megírja, hogy II. Endre királyunk 1213-ban meglátogatta Álmos sírját Szomotoron. Anonymus szerint a honfoglaló Árpád az Ung folyónál veszi át a fejedelemséget, mert itt tudta meg, mi történt, és apja sírjánál lett új fejedelem mint egyetlen Attila-ivadék. A Bodrog folyó öt ágból, az Ond, Tapoly, Labore, Latorca és Ung folyócskákból ered. Lehet, hogy ezek a folyónevek őrzik a testvérharc emlékét. Árpád hazatérésével ez a terület szakrálisnak számíthatott, mint Álmos utolsó küzdelmének és sírjának színhelye. Zemplén határában a Szélmalom dombon a szlovákok 1964-ben honfoglalás kori sírokat találtak. Egy lefejezett fejedelem sírhelyét és egy tömegsírt ástak ki. Kiértékelésre meghívták a magyar régészeket is. Fettich Nándor is ott volt, aki úgy vélte, hogy Álmos sírját találták meg. Fettichnek ezt a megállapítását nem lehet megérteni, mert a sírban egy fej nélküli, tömzsi, kicsi ember csontváza volt, feje a bal lába alatt, de a ruházati díszítések maradványai nemzetségföre utaltak. Anonymus és a Metód-legenda Álmosról azt írja, hogy egy fejjel magasabb volt harcosainál, nem volt tömzsi, kistermetű. így a sír minden bizonnyal Ondé, a lefejezett lázadóé, akinek fejét a bal lábához tették. Új Hevesi Napló 53
