Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Reggeli
- Szívesen kifizetném - így az asszony de most éppen olyan helyzetben vagyok...- Szóval nincs pénze. Étvágya viszont nagyon is van...- Higgye el, nem magam miatt, a kislányom éhes.- Rossz duma ez, hölgyem, bárki mondhatja! Mit tudom én, mit lopott még. Értesítsétek a rendőrséget, motozzátok meg a raktárban! Még hogy éhes a gyereke... Azonnal ugrottak vagy négyen. Körbefogták, bekísérték a raktárba. A gyerek zokogni kezdett, s egyre azt üvöltötte:- Ne bántsátok az anyukámat! Félrelökték, ott kuporgott a sarokban, Közben az asszonyt meztelenre vetkőztették, kiforgatták a szatyrait, a táskáját, de nem találtak benne semmit, ami az üzletből származhatott volna. Bosszúsan dobták elé, hogy szedje össze a holmiját, akár föl is öltözhet, és csitítsa el végre azt a bőgőmasinát! Mindenki zavarban volt. Az eladók nem értették, hová lett a lopott áru. Mert hogy lopott, az tény. De ha mégsem, akkor meg minek ez a felhajtás? A nő önérzetét sértette, hogy levetkőztették a gyerek előtt, és úgy bántak vele, mint egy közönséges bűnözővel. Pedig hát ő nem tett egyebet, csak megetette a gyerekét. Ez olyan nagy bűn? Mire felöltözött, megérkeztek a rendőrök is. Egy fiatal őrmester volt a járőrparancsnok. Magas, barna, jóképű férfi. Az orra alatt még egy kis hamiskás bajusz is volt, rövidre nyírva. Tetszett neki ez a kis jágerbajusz. Gondolt is rá, hogy ha nem itt, és nem így találkoznak... Az őrmester azonban nem sokat törődött vele. Végighallgatta az eladókat, megkérdezte a pénztárosnőt... Intézkedett. Végül ráemelte a tekintetét.- Elismeri, hogy lopott az üzletből?- Igen - válaszolta halkan, az orrát törölgetve. - Két zsemlét. Sajnos nincs pénzem, nem tudom kifizetni.- Miért tette?- Mert éhes volt a kislányom. Letartóztat?- Megérdemelné...- Őrmester úr, jöjjön be az irodába, itt felveheti a jegyzőkönyvet — mondta az üzletvezető. - Ez már a harmadik a héten, aki a boltba jön zabálni. Hová jutunk, ha...- Tudja mit? - gondolkozott el a rendőr. — Nem veszek én föl semmiféle jegyzőkönyvet.- Nem? - ámult el az üzletvezető. - Aztán miért?- Üsse be a két zsemle árát a pénztárgépbe, kifizetem! Az asszony szemlesütve állt, fogta a kislány kezét, és eleredtek a könnyei.- Mondja, biztos úr, miért csinálja ezt?- Nem magáért - válaszolt zavartan. - Csak ... tudja... nekem is van három gyerekem. Új Hevesi Napló 31
