Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Kaló Béla: coEUr
cKaló 93éla coEUr Olvastam valahol ezt a jelverset, ennyi volt mindössze, coEUr - közös európai szív (co - közös, coeur - szív, duplacsavaros szójáték). Blöff vagy ötlet, egyre megy, ilyet- hasonlót a mexikói Octavio Paz is „gyártott” Ideogramma de libertad, A szabadság ideogrammája címmel: SINO (SORS) NO Sí Ezt talán fordítani sem kell, a szabadság abban áll, hogy az ember sorsát a tagadás és a vállalás közötti választás dönti el. (S akkor még sino - signum - jel: többszörös szimbólum). A kultúra a lélek tápláléka, ha már szóvirágos kedvében van az ember, s akkor van kulturális identitás is nyilván, eggyé válás egy kultúrával, általa és benne. Az identitás ilyeténképp fegyver, védelem, felkészültség, szilárd talaj a talpunk alatt. Magyar mellényünk alól sokféle nyelvből, határból, háborúból, szomszédságból és hagyományból készített európai páncélt viselünk, s ezt jelentheti talán a közös európai szív nekünk. Ha az ember bárhol jár Európa nyugati régióiban, s most már itt is, középen, pontosan érzékelheti ezt. Az identitás hiánya feltépi az aggodalom és a szorongás mélységeit. Az amerikaiak kétségbeesetten keresik köldökzsinórjukat, mert egyedül vannak, s a világgal azonosítják magukat. Fölényben vannak és félnek az alulmaradástól. Azért ne sajnáljuk őket. Magányosan élnek egy nagy házban, ez nálunk fordítva van. Itt Európában a házaknak arcuk van, egy patinás magyar város háztetőiről felidézheted mondjuk Párizs tetőrengetegét, kátránypapírral foltozott horganylemez macskalegelőket, egyenes és ferde vonalakat, vas, pléh és üvegdíszítések különös elrendezését. (Utrillo életműve épült erre, régi átfestett omamensek és új stukkók vegyülékére. S ha az élet egy örökös road movie, úton vagyunk, akkor itt Európa ege alatt tegyük azt. Az új évezred (hurrá!) beteg magyar lelkivilágra kotyvasztott gyógyír lehet. Új remények, elfelejteni a csontunk velejéig ható bűntudatot, szalmaláng szenvedélyeink férges gyümölcseit. Támadás, 3000 wattos mosollyal a jövőbe! Az ember persze nem szórakozott, mikor e sorokat írja, hanem nyugtalan. Brüsszel szobasarki boszorkánykonyhájában, meg persze itthon is, az otthon zöld füvén íródik a sorsunk. 93 ezer négyzetkilométer (nagyjából Portugália is ekkora), tízmilliónyian (még), nekifeszülve szélként a vitorláknak. E széljegyzet nem kíván jövendőmondással vagy tenyérjóslással foglalkozni. Lelkünk magyar, noha szidni és szégyenkezni kényszerülünk időnként magunkat. De lehet óvni, s olykor dicsekedni is e hazával. Magyarország: elsősorban földrajzi fogalom. De ország, haza, anya- és apaföld. A világ egy kis falu - mondják. De anakronizmus-e, ha egy ország nemzetnek tudja magát, s a hivatásának tartja, hogy Európában dobog a szíve? ■24 XI. évfolyam 3. szám — 2001. március
