Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Tűnődéseim, A nyelvem, Őszi táj
- Mindenkinek nagy a kára, de olyan, mint az én károm, nincsen senkinek! - gondolván a letaposott vetésre. De hát a huncut fiatalok arra értették, amire a fiatal menyecskék gondolnak úgy félálomban elalvás előtt, mivelhogy a faluvégi cigányoktól nap mint nap hallják veszekedésük közben ezt a szót. A derültség könnyeket kicsalogató végére anyánk teszi fel a pontot.- Elment ü is! Háromnapi kényszermunkára. Akkor láttuk utoljára. Ott pusztult el a lágerban. Hastífuszt kapott. Többen maradtak ott a falubul, mint a fronton.- Egynehányan azért hazajöttek. Például Géczi Lajcsi.- Mikor vót az mán, mikor ű gyött!?-Hát?- Akkor, amikor Brandies András, meg Majoros Sanyi! Elsőnek a sok ember közül! Szamborbul. De meg volt rémülve a bíró! Az járta a faluban, hogy nem akart felelősséget vállalni a faluért. Azért vitték el az embereket. Az egész falu kint volt az utcán, mikor ük gyöttek ketten. Úgy kísírte üköt a nip, mint virágvasámap a szűzmáriás lobogót!- Ne várja meg Gajdos, míg a háza elé írünk! - kiáltotta égre emelt ököllel Brandies András. Aztán csak lépegettek, hátuk mögött a kíváncsiskodókkal a bíró háza felé. Gajdos éppen akkor igyekezett átugrani a sövénykerítésen a kertek felé, de hát a test nehezebb volt a léleknél. Csak az akarat volt meg hozzá, az erő kevés, vagy a kerítés volt magas, ma már nehéz lenne megmondani. Elég az hozzá, hogy Brandies megragadta hátulról a nadrágszíjnál fogva, s visszahúzta. A lendület, no meg a szambori koszt ledöntötte mindkettőjüket. Egymást átölelve úgy feküdtek ott a latyakos földön... és sírtak mind a ketten, olyan őszintén, ahogy csak egy gyermek tud sírni... Aztán nemsokára Brandies összeölelkezett a hatalommal is. Megválasztották képviselőnek, vagyis proszlanecnek, de a faluban csak úgy hívták, hogy proszranyec, mert egy alkalommal úgy berúgott, hogy a szállodában, ahol elszállásolták a képviselőket, összecsinálta magát.- Mindenkit elvittek? - terelte el a szót az ifjabb Zoltán, akinek az ölében már ott csintalankodott a legifjabb Zoltán, hogy vele is törődjön valaki, mert neki a Csőrény, meg a Felsőerdő smafú, ő az óvodában a kirakójával háborúskodik.- Ketten szöktek vissza a menetbül! Balogh Sanyi, meg Mikula Sanyi. . ?- Első nap összeszedtek minden férfit 18 évestől hatvanig. A foglyokat Pálócra vitték. Onnan hogy, hogy nem, a pap fiát hazaengedték. Másnap, mivel az Ung hídja fel volt robbantva, Tegenyén keresztül, a mogyorósi kertek alatt Vaján felé próbálkoztak, mivel ott az oroszok a Labarcon mán építettek egy pontonhidat. De azon meg annyi volt a katonaság, hogy mán sürvedésben zsúfolódtak át a hídon. így csak Deregnyőig jutottak. Ott megállt a menet. A Lónyay-kastély pincéjébe terelték őket. A kis muszka lovak az emeleti szobák parkettáját próbálgatták: bírja-e a patkót, meg a lóganéjt. A nagykönyvtár cirkalmas könyveiből utat csináltak, mert nagy volt a sár. A mendemonda úgy tartotta, hogy a kastélynak van egy titkos alagútja. Ők ketten megtalálták a pincezugban a rejtekajtót, s nekivágtak a bizonytalannak. Végigvaklálva, térden csúszva mentek, míg végül a cselédsoron egy picében találták magukat. Onnan pedig nyedáj, hazafelé. így szabadultak meg a fogságbul. Anyám beszéd közben már rég elharangoztatta a delet, s akkor döbbent belém: íme, mióta csak nagyritkán vetődök haza, a ma történteket alig tudatosítom, míg a régiek mind élesebben rajzolódnak ki az emlékezet finom emulziójára. Katolikus templomot húztak a hívők, pedig a község alig 600 lelket számlál, s annak is a nagyobbik hányada 20 XI. évfolyam 3. szám — 2001. március
