Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Töredékek XXIX., XLV.
Jyiu-hnö Síttbrág íürcÖckcU XXIX. Élt, halt, tanított hetven évig, És minden történése mellett Be kellett várnia a kelyhet, Mikor a méregre ítélik. A gyilkosok és csemetéik Nem engedtek neki kegyelmet, Ezért az ész fel is figyelhet, Ki, mint érti a lét igéit A Görög poharát kiitta, Azóta példává növesztve, Oktatásnál feljebb nagyítva Élő marad, akár az eszme, Hiszen a test, a kerge nulla így is, úgy is a mélybe hullna. XLV. Akármilyen szoros helyen Elférek, meghúzom magam, Akármi akadálya van Sorsomnak, élem, nevelem, Nem az a kérdés, mit tegyen A testem, az idő rohan, Én rámozdulok boldogan Egy-helyben, völgyön és hegyen, Ami engem benn hazavár: A végső cél, a gondolat! Hiába annyi akna-zár Itt, kinn, a tájtól távolabb, Belül a szellem kutat, ás - Ez a munkám, a kutatás. 18 XI. évfolyam 3. szám 2001. március
