Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Erdődi Gábor: Tó
egyszer a fiammal vadászni. Aztán már többször is. No, a lábam fejét, ami ugye nincs, gyakran érzem. Sokszor viszket is; jaj, az nagyon rossz, no meg fázik is. Ezek olyan fantomérzések, ahogy mondani szokta az orvos. Szóval csak úgy érzi az ember. Valahol fenn a fejben, valahol az agyban történő dolgok ezek, de úgy érzem, mintha a hiányzó bal lábamban lennének mégis. Hát így fázik most is a lábam, a fa, ami persze inkább vas, meg alumínium, de én csak így hívom, hogy a falábam. Engem már nem zavar. Csak azért fohászkodom a Jóistenhez, hogy minél tovább engedjen vadászni így falábbal is. Menjünk, na Karcsikám! - és már kászálódott is lefelé a létrán. Onnét szól vissza: De azért holnap estére csak tekerek rá még egy meleg kapcát, hogy a helye se fázzon neki. Ha már ilyen hideg van. A kutyát meg beengedem éjszakára a konyhába. (Balatoni románc szavak nélkül) Könnyű a víz hattyúitól Lebeg miként a hattyutoll Nekem a leány szeme vall Miként a türkiz tükrü dal. A lenge lélek ím ledér Föllebben fölé a födél Fekete mindjárt teteje De lát a lélek üvege! Új Hevesi Napló 11
