Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Micsoda különbség!
Abban az évben halt meg édesanyám. Feleségemmel úgy gondoltuk, az árván maradt család töltse együtt a karácsonyt. Ehhez még hozzájött, hogy abban az évben autótulajdonos lettem. Rettenetesen nagy szó volt. Budán, ahol laktunk a Nagyenyed utcában a néha betévedt áruszállító teherkocsikon kívül, úrd-olvasd három, azaz három személyautó volt Országosan is az volt a helyzet, hogy kb. negyvenezer gépjármű koptatta az országutakat. Mondom, rettenetesen nagy szó volt. Megbeszéltük a menetrendet. Az akkor hatéves kislányommal, Marcsikával beültünk az Opelba, és irány Gyöngyös. Előzőén lelkére kötöttem Zsuzsi húgomnak, aki a gyöngyösi kórházban dolgozott hogy cseréljék ki a gipszet a nagyapám kezén. Az történt ugyanis, hogy az öregúr 84 évesen eltörte a karját. Megérkeztünk. A gipsz nem volt kicserélve. Rohantunk a kórházba- Zsuzsikám! A gipsz...- Nem kell. Begyógyult. 84 évesen. Három hét alatt. Ilyen bükkfakemény ember volt. Megint beszálltunk. Most már teljes létszámmal és irány Budapest. Engem a büszkeség majdnem szétvetett egész úton. Megérkeztünk.- No, nagyapu, milyen az autó? Csend.- A hintó jobb volt! Új Hevesi Napló 65
