Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - KÖZÉLET - Deé-Bagi Emese: Tisztelgés Vass Zoltán egri építész emléke előtt
KOZEIjIjT JZW- CyBar^f -§ nveáe &tAitte/<jf4& 'Q^aód faltán e^rí é/zíMix, em/é/oe e/cttt Uram, nem vagyok méltó, hogy rólad írjak. Hanem csak egy szóval mondom, hogy meggyógyuljon az én lelkem. Példát adtál számunkra az építés hitéről, egyszersmind a hit épitéséről. Nem szavakban éltél hiteles életet, hanem cselekedeteidben, ahogyan építetted családod, városod, országod, nemzeted — erőd szerint, teljes intenzitással, odaadással. Bátorságod emlékezetes maradt előttem, felidézem háborús történeteidet, vagy amikor kivont karddal indultál az utcára, azt a hírt hallván, hogy ijesztő alakok járkálnak felétek. Anyám elmondása alapján tudom, hogy te tehenet vettél, amikor a gyereknek tejre volt szüksége 1944-ben. Egész életedben építettél, számodra a munka boldogság volt, alkatod hivatásodban szerencsésen kiteljesedett. Ösztönösen szeretted az életet. Hányszor mondtad, hogy száz évig akarsz élni! Felelevenedik előttem, ahogyan a rajzasztalhoz hajolsz, hallom az írógép pihenés nélküli kattogását, a rádiót ki sem kapcsoltad arra a néhány órára, amíg gyalog bejártad építkezéseidet. Számodra nem volt kis, vagy nagy munka. Munka volt egy ház megtervezése, egy tízemeletes gabonatárház, egy erődítmény, egy rádióállomás, vagy egy templom megépítése, felújítása egyaránt. Rajongva szeretted a múltat és a múltad. Csodáltad történelmünket, nemzetünk szellemi és tárgyi hagyatékát. Különösen kötődtél a míves épületekhez, templomokhoz, és hiszem, hogy ezek is vonzódtak hozzád - lám, most ötvennél is több harang búcsúztatja tornyának emelőjét. Kéz és fej összehangolt munkája nálad egy tőről fakadt: szíved volt, mely mindkettőt irányította. Testvéri meghivást kaptál Brazíliába, de te maradtál - itthon. Ezerszer megemlítetted Gyimest, Székelyföldet, a Havasokat, a Felvidéket, és ilyenkor szemed jobban csillogott, átszellemülve megfiatalodtál. Utolsó napjaidban is azt kérdezted tőlem, mit tudok Imre hercegről. Nincs még két éve, hogy átvehetted a Pro Agria díjat. Tudom, büszke voltál, hogy szeretett városod elismeri életművedet, azonban abban is biztos vagyok, te valóban úgy érezted, az igazi érdem a szív titkos kamrájában terem. Őrzöm emlékeimben, mint sok-sok egri és Eger környéki ismerős, építtető és barát - Vass Zoltánt, az építészt - esőben, hőségben, csikorgó hidegben állványok égi magasán. Vass Zoltán (1917 - 2000. dec. 24.) Új Hevesi Napló 59
