Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Benkóczy György: Ékes történetünk II.
Solinus könyvének XX. fejezetében szintén ír a szkítákról. „Úgy kötnek szerződést, hogy isznak egymás véréből. Ez a szokás nemcsak náluk, hanem a médeknél is megfigyelhető.” Ezt a szerződési rítust alkalmazták a magyarok is. Comides Dániel írja: „Mivel pedig azok semmiféle teremtett dolgot Istennek járó tiszteletben nem részesítettek, azt kell feltennünk, hogy esküt senki másnak, csakis a legfőbb Istennek tettek. Őt hívták tanúnak esküjükhöz, megtorlónak hitszegésükhöz.” A szkítáktól kezdve ismert volt az ilyen kötés a síkságok népei között. Egyazon nép nem szokott ilyent kötni, hanem a rokon vagy csatlakozott népek fejedelmei. Etelközben történt Almos fejedelemmé választása és a vérszerződés. Nemcsak az Árpád- házhoz való hűséget szabta meg, hanem általa ötvöződött egybe a különböző törzsekből a magyar nép. Mögötte késztető érdekként állhatott valami nagy veszedelem vagy egy új haza elfoglalásának a terve, mert Etelköz nem volt biztonságot nyújtó haza. A szerződés szakaszait a Képes Krónika őrizte meg: 1. Amíg csak az ö életük és utódaiké tart, Álmos ivadékaiból lesz a vezérük. 2. Ami jószágot szereznek, mindegyiküknek része legyen benne. 3. Azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből. 4. Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez vagy egyenetlenséget támasztana, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük is omlott az esküben, amelyet Álmosnak tettek. 5. Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személy utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, azt örök átok sújtsa. Bakay Kornél megfogalmazásában a magyarságnak mint népnek az etelközi vérszerződés a születésnapja, őstörténetünk nagyon fontos eseménye 890-ben vagy 891 - ben. Hétezer éves Napbaöltözött Boldogasszonyunk A múlt század, azaz XIX. század utolsó negyedében Torma Zsófia tízezernél több leletet talált Torda (Tordos) vidékén, de ezek feldolgozatlanok maradtak. 1961-ben Vlassa Tatárlaka mellett 26 agyagszobrocskát, egy tengeri kagylóból készült karperecét és három vésett írásjelekkel ellátott agyagtáblácskát talált. Ezt minősítették az emberiség egyik első írásának Kr. E. 5200-ból, így megelőzi 1500 évvel a legrégebbi szumir képírást. Tordoson találtak egy kultikus szobrocskát, mely a szakértők szerint 7000 éves és az anyaistennőt ábrázolja. Fejét a napsugarakra emlékeztető vonalas koszorú ékesíti. Az ősi hagyományok összesítésével nevezik Napbaöltözött Boldogasszonynak. A képírásos jelek megfejtése a hasonló szumir jelek összevetésével „minden titok dicső Nagyboldogasszonya, vigyázó két szemed óvjon Napatyánk fényében.” Vlassa szerint az agyagszobrocskák is a Boldogasszonyt ábrázolják, mindegyiken látható a vigyázó két szem. A csíksomlyói búcsú Mária kegyképét a helybeliek és a csángók Babba Máriának nevezik. Búcsújukon az esti mise után az egész éjszakát a templomban töltik, és Babba Máriához imádkoznak, és ha jó idő van, a templom körül állva a ragyogó holdsarlót figyelik, és az imádságot feléje küldve mondjuk: Ott a Babba Mária! A napkeltét várják aztán és a felkelő napot köszöntik és az őket mindig megsegítő Boldogasszonyt. 48 XI. évfolyam 2. Szám— 2001. február
