Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 1-6. szám (2001)
2001 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Hétköznapi történet
körberágták a gyümölcsfák kérgét, éjszakánként róka szaglászott a tyúkól környékén, megvadítva a környékbeli kutyákat. Bandi megjavította a kerítést, az erdő felőli oldalon pedig tőröket állított a hívatlan vendégeknek. Egyszer fogott egy szarvasborjút. Itt, a felvégen, az Isten háta mögött nem volt nehéz titokban tartani az ilyesmit. Az itt lakók tányérjára elég gyakran került vadhús. Egyszer a fél falu ételmérgezést szenvedett az orvvadász ejtette vaddisznó húsától. Félelmükben az emberek csak későn mertek orvoshoz fordulni. Böbe kiálló csontú, szeplős lány volt. Csúf kis béka a többi lány között, a fiúk nemigen csapták neki a szelet. Selypítve beszélt, kiverte a verejték, amikor kihívták felelni, néha olyan badarságokat mondott, hogy pukkadoztunk a nevetéstől a pad alatt. Egy április negyedikéi ünnepségen ő volt a párom a táncban, úgy örültem ennek, mint kecske a késnek. Nagy mamlasz voltam, párválasztáskor Bandi elhalászta előlem Pirit, aki szerintem a legszebb lány volt az osztályban, sőt a faluban is. Sőttön sőt az egész világon! Szomszédok lévén együtt nőttünk fel. Egymás mellett ültünk a padban. Már az első próbán cserét ajánlottam Bandinak, egy csomag cigarettát ígértem ráadásnak, de ő nem állt kötélnek, úgy látszik, Piri neki is jobban tetszett, mint Böbe. „Ezt neked!” - mondta méltatlankodva, és mutatta is. Hát így történt. Én táncoltam Böbével, én bámultam bele sárgászöld szemeibe, míg Bandi látható élvezettel szorította Piri darázsderekát. Mit nem adtam volna, ha azok a szőke fürtök az én vállamra omolnak a tánc hevében! De ez a gyönyörűség nem jutott osztályrészemül. Nem tudom, Piri szívesebben táncolt volna-e velem, mint Bandival, mindenesetre kedvesen mosolygott rám a Bandi válla fölött. Akkor egy táncra sem kellett Bandinak Böbe, és lám, most kell egy egész életre. Most bezzeg feleségül veszi. Ki merné tagadni, hogy a szerelem vak. Ha hinni lehet a pletykának, Böbe bekapta a legyet. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, tartja a mondás, és ez most is igaznak bizonyult. Böbe hasán a szoknya egyre följebb húzódott, napjában többször ki kellett szaladnia az udvarra, hányingere volt, bántotta a kicsi a nagyot. Az anyakönyvben jóformán még meg se száradt a tinta, amikor az ifjú menyecske egy egészséges kislánynak adott életet. Bandival madarat lehetett volna fogatni. Az apaság érzése boldogsággal töltötte el. Igaz, ő kisfiút szeretett volna, de mit számít, hogy fiú vagy lány, csak egészséges legyen. A lányért is adnak egy fiút, mondta a kocsmapultra könyökölve a csipkelődő barátoknak. A neve hirtelen nem jutott eszébe, valamilyen virág mondta és erre találgatásba kezdtek a többiek, Rózsa, Ibolya, Margaréta, mályva, krizantém... míg végre eszébe jutott az Erika. De hát ilyen virág nincs is, állították a többiek, ha nincs, nincs, az ő lányát bizony így hívják és ez a név a legszebb a világon, mondta Bandi akadozó nyelvvel. Böbééknél laktak, kényelmesen elfértek, Böbe mamáján kívül senkit sem kellett kerülgetniük, s nem is voltak nagyon a falu szeme előtt, hogy megszólják őket a korán jött gyerek miatt, nem mintha ez különösebben érdekelte volna őket, az ördög ugye sohasem alszik. Bandi a bányához ment dolgozni, a Csemetekert nem fizetett valami jól, az inkább a lányoknak volt jó, hogy összerakják a stafírungra valót, Bandi már kezdte szégyellni, hogy asszonymunkával keresi meg kis családja kenyerét, ugyanakkor a felesége sem nézte jó szemmel, hogy a fehémép nyüzsög körülötte, hogy az ő bikája a tehéncsordával legelészik. Sose tudni, mikor vet rá szemet valamelyik vérmesebb üsző. Külfejtésre került az életkora miatt, még nem töltötte be a tizennyolcadik évét, nem mehetett a föld alá. Emberpróbáló munka volt, de bírta, szívós fajta volt, s megvolt a pénze is, amire számított. Jól megvoltak ők hármacskán, volt mit a tejbe aprítani. Új Hevesi Napló 27
