Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Bodó László: Lázár Vilmos - felsőbb jóváhagyás reményében - honvéd ezredes II.
t'AW'f C/z^g-t ?y(l//*£+-*~***i£p , c/x ^jd^íaív*^ , /^-'iy'*/ "Ayjto' ... /&>'<>'ic.*SiC,.. X A*.Á oi4 ,,..«.^ o .-cwr^e-jv*'--*'a-*'v követték őt táborról-táborra. Szolnokon Lázár Vilmos kolerában megbetegedett, s csak feleségének fáradhatatlan gyengédsége, Kramolin Hugó törzsorvos szakértelme, a Szomjas család gondoskodása és erős szervezete csakhamar talpra állította a hadosztályparancsnokot, aki azonnal hadosztályához utazott Nagykőrösre, ahol már várta alezredesi előléptetése 1849. július 16-i kelettel. Parancs szerint innen indult tovább Szeged felé, ahová július 27-én meg is érkezett hadosztálya élén. Az itt gyülekező alakulatok Szeged körül erős sáncrendszert építettek ki, ugyanis úgy hírlett, hogy itt lesz a döntő összecsapás az osztrák-orosz csapatokkal. A Lázár-hadosztályt is meglepte a július 31-én érkezett parancs, amely szerint Szőregre kellett vonulniok anélkül, hogy a kiépített sáncokat megsemmisítették volna. Augusztus 3-án a császári fősereg megkezdte átkelését a Tiszán, amit a honvédcsapatok igyekeztek megnehezíteni. Ebben az ütközetben „... alezredesemnek pedig begombolatlan ruháján ment át egy puskagolyó, éppen azon a helyen, amely begombolva a szívét fedé...”18 Igaz volt-e vas sem, vagy legendát érlelt az elfogult hűség? Mindmáig nem derült ki! Bár Matol ay Etele igazmondásában aligha kételkedhetünk! Elveszett a szőregi csata is, amelyben a Lázár-hadosztály igen súlyos veszteségeket szenvedett, amelynek következtében már nem tölthette be a visszavonuló honvédsereg hátvédjének szerepét. Ebben az ütközetben is híre kelt Lázár Vilmos (és segédtisztjének) súlyos sebesülése. Reviczky Mária könnyes szemmel kérte férjének legényét (Balogh Jánost), hogy vágtasson Szőregre, aki örömmel vitte a lelki fájdalmat enyhítő hírt: mindketten sértetlenek! A Temesvárnál - augusztus 9-én - bekövetkezett újabb vereség súlyát az sem csökkentette, hogy eljutott ide is a hír, mely szerint Bem tábornok lett a honvédsereg főparancsnoka. A visszavonulás útja Remete - Rékás - Lugos volt. Itt - augusztus 12-én - Bem tábornok haditanácsot tartott. Ezen a napon kapta Lázár Vilmos azt a parancsot, hogy Dessewffy Arisztidtől vegye át a IX. hadtest vezényletét. Ezen a napon Lázár Vilmos - három törzstiszt kíséretében - jelentkezett Bem tábornoknál, hogy megtudják, Dessewffy tábornok miért hagyta el Lúgost és mik a közeli jövő tennivalói?! Lázár Vilmos így írta le ezt a találkozást: „... Bem büszkén, sőt visszataszítólag fogadott bennünket. Ez az én büszkeségemet is felébreszté. Mi a hadsereg nevében jelentünk meg itten - mondám neki, szavamba vágott és felszólított, hogy csak a magam nevében beszéljek; tetette magát, mintha nem ösmeme, feljegyezte a nevemet, és mondá: Most szóljon. Azt hitte, hogy zavarba hoz, de én így jobban szerettem, hiszen a magam nevében még bátrabban szólhattam. Tehát - kezdém, már a magam nevében, s mondám, hogy ma már az egyetlen magyar tábornok, Dessewffy is elhagyott minket, erre dühösen ugrott fel: Mit fecseg Ön?! - kérdé, én pedig teljes nyugodtsággal viszonzám: Tábornok úr, én sohasem fecsegek. Csak azt beszélem, %- fi***- •_ its *£. 86 Nyílt rendelet (parancs) Csízik Ferenc és Krémer József hadnagyoknak. Lázár Vilmos azért indította útba a két tisztet, hogy valós információi legyenek e napok eseményeiről. Egyikük sem teljesítette feladatát, mert a császári csapatok előőrsének fogságába estek. A rendelet szövegét valószínűsíthetően Matolay Etele vezérkari tiszt fogalmazta. Láthatóan még a fogalmazó nem ismerte a kettős mássalhangzó helyesírását (József), és Lázár Vilmos is rangját nagy kezdőbetűvel írta (az osztrák-német helyesírás követelménye szerint). Új Hevesi Napló 33
