Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Cs. Varga István: Előbeszéd Serfőző Simon drámájához
Cs. Varga István &^mcm &%en/ Q.^j//u<f/n clwímd^á/wK Szent István és müve a magyar nemzettudat sarokköve. Minden magyar hagyomány hozzá vezet és tőle, az ő korából ered. Őrá valóban érvényes: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, / Csak elfajult kor hős elődöket... ” A műköltészet és az egyházi énekeskönyvek Szent István-énekei olyan nagyszámúak, hogy felsorolásuk is gondot okozna. Közös bennük, hogy a magyar öröm, gyász, lelkesedés és bánat hangját szólaltatják meg. Első királyunkban a megdicsőült szentet, a Patrona Hungáriáé mellett leghathatósabb égi pártfogónkat ünnepük. Különös tisztelet tárgya a Szent Jobb, főképpen azóta, hogy Raguzából hazakerült. Kőszegi Rajnis Ferenc, Faludi Ferenc, Verseghy Ferenc ünnepi ódákban fejezte ki a magyarság reményét, hogy a nemzet sorsa, jövője jobbra fordul a Szent Jobb áldó erejétől. (Trianon után is sokan fordultak a Szent királyhoz: Palasovszky Béla Himnusz Szent István királyhoz című költeménye a trianoni fájdalom és a Gondviselésbe vetett hit kifejezése.) Katona József István, a magyarok első királya című, német eredetiből átdolgozott drámájában először szerepelteti modem drámai főhősként Szent Istvánt. A régi, pogány hagyomány és az új, keresztény világnézet összeütközését mutatja meg. A lázadó Koppány alakja azóta szimbólummá lett. Vörösmarty, Arany és Petőfi nem merített ihletet Szent István példájából. A racionalizmus és a liberalizmus hatására háttérbe szorult a vallásos eszme. Költőink nem éreztek elhivatottságot István király életszentségének művészi ábrázolására. De Garay János, Rosty Kálmán, Mindszenty Gedeon, majd Tordai Ányos, Vargha Gyula és mások is balladaszerű költeményekben dolgozták fel a Szent király életének egy-egy epizódját. Az abszolutizmus vége felé, 1861-ben került színpadra Dobsa Lajos I. István király című ötfelvonásos tragédiája. Az a hit hatja át, hogy a nemzet élni fog, mert a Gondviselés is ezt akarja. Zárószava hódolat Szent István emléke és műve előtt: „Első király volt ő e hon felett! S utolsó lesz, kit népe elfeled.” A kiegyezés korának szellemét érezteti Szász Károly István vezér című drámájában. A millennium idején jelent meg Szalay Károly Csanád című ötfelvonásos színmüvének eszmei mondanivalója, hogy Szent István az idők szavát követte: „A vén idő új vágyakat teremt... az idő szavát, Ha meg nem érti, önmagának ás sírt...” Harsányi Lajos A nem porladó kezű király (1934) című regénye Kós Károly Országép/tőjével és Sík Sándor István király című drámájával egy esztendőben jelent meg. Ezek a müvek a honalapítóról, államszervezőről és apostoli buzgóságú királyról szólnak. Ezer év alapozását, történelmi tanulságát életigenlőén tárják elénk. A legköltőibb Szent István-drámát Sík Sándor írta. A háromfelvonásos tragédia hősének sorsa nem bukással, hanem megdicsőüléssel végződik. Az eszme, amelyért küzd, az égi hatalom akaratából diadalmaskodik. Jánosy István 1975-ben publikált, 18 jelenetből álló drámájának címe: István király alkonya. Ez a költői ihletettségű mű máig sem került bemutatásra. Zárszavában mélységes hit szólal meg: „Amit veszni rontott, mit vétett az elme; kijavítja még azt a Jézus kegyelme.” 6 X. évfolyam 8. szám - 2000. augusztus
