Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Kodály
VlßlRj^ IPROZA. Stfpor &lemér Q^W'c/d/y' Ezer évnek kellett múlnia míg eljött e törékeny óriás hogy szájról szájra gyüjtvén dallamot összeszedje a szent törmeléket mi szertehullt a dúlt idők alatt. Dalokra lelt, amikben összeborulnak a szerelem tündöklő virágai amikben messze döngenek világszép táncaink ütemei lelt dús vigalmat s bús gyász hangjait. Kilenc évtizedig lobogott a földön s míg egy népnek adta vissza önmagát melege átjárt kontinenseket. Szívére, homlokára rög borult de szellemét őrzik kottafejek. Róla emlékezvén, így szólunk hozzá a zene gyermeki nyelvén: DObogó szívünket tenyeredbe vetted s az kinyílt kezedben REgi idők televénye őrzi népünk lelkét, benne a forrás a dal örök csobogása. MI elvisszük fiainkat hozzád züllött muzsikák idején FÁradt nemzedékeknek add erős italát hadd újuljanak ismét SZÓlj ha tévedünk utainkon ints, hogy eddig és ne tovább LAbunkat igazítsd vissza a messzi időkbe Titokként őrzött titka nyílt beszéd. DOlgunk a földön: tanítani, miként te cselekedted. Mert tovább él, díszíti nemzetek sorát a nép mely nem tépi el magát gyökerétől. 4 X. évfolyam 8. szám - 2000. augusztus
