Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: Kunsági krónikák, Állapotrajzok és hangulatok
takart-függönyözött világról tudósít, s ezek bizony nem a Kánaán vidékéről származó krónikák. Szerző (látszólagos?) derűje, kiegyensúlyozottsága viszont ellentétezi az esetleges negatívumokat, az óhatatlanul nem megkerülhető periférikusságot (ezt még a világlátott festő esetében sem kerülhetjük meg), de valljuk: a centrum agyonajnározott és halhatatlanított világa mellett szükség lehet a másik oldal megismerésére is. Összességében két kitűnő könyvet vehet kézbe a nyájas olvasó, akit még érdekelnek a saját sorsán kívüli dolgok, netalán embertársai. éá /urnr^u/a/xÁ Kelemen Erzsébet: Hexameron Nagyon karcsú és nagyon vegyes tatalmú kötet Kelemen Erzsébetnek, a Jel Kiadónál megjelent Hexameron című prózagyűjteménye, amely tizennyolc írást tartalmaz. Van benne kisnovella, tárca, „Örkényi egyperces” (Pályázati elhívás), s a könyv címadó írása voltaképpen verspróza, szerző nem tudja letagadni költői vénáját. S itt a legjobb, mikor a lírikusi eszköztár anyagából a váratlant hivja elő. A nagy dolgok vajúdva születnek, akár a hegyek, s merész, vonzó magaslatokká a szél, a víz ereje, a szenvedés koptatja őket.” A szerző tehát elsősorban költő, s korábbi írásai alapján is jut az ember eszébe, hogy finom, ízléses, s ne szégyelljük: nőies. Vitatható, hogy ki mit ért nőiességen, recenzens a klasszikus megoldások közül a szelíd jelzőt választja definíció gyanánt. Kelemen Erzsébet szeretetfogalmához (mert szeretetről szól minden írása, annak vágyáról) a legmagasabbrendűt, a görög erószt társíthatjuk. Ez a hozzánk közelállók, a szépség, s végső fokon az életet formáló befolyás, az Isten szeretete. Szerzőnk vallja és éli ezt, még akkor is, ha az Amor Sanctust a mai világ anakronizmusnak tartja. A kötet kisnovellái is e téma körül forgolódnak, a mindennapok szürke történéseinek gyűrűjében. Egy-két írás itt-ott a napilapok „kis szineseihez” áll közel, esetleges didaxisaiból előtűnik a szerző eredeti foglalkozása: a pedagógus. Valamennyi textusból előbukkan a közösségkeresés vágya, az ideális közösségé, ami Kelemen Erzsébet esetében kimondatlanul is a valláson alapul. S ez az ideális közösség valahol - néha csak virtuálisan - létezik, és azért létezik mindig a maga konkrét formáiban, mert az adott társadalom reprodukciójában meghatározott funkciója van. Az írásokról: kimondatlanul is szelíd-szordínós kritikák valóságunk jelenségeiről. A Nevelés, a Demokratikus oktatás, a Hóhérléptek, a Tükörkép és A mandolin ilyen, míg a Nagyvárosi hűtlenség című írás a lokálpatriotizmus, a szülőföld iránti hűség vállalása. A szabadság, a törvény és a rend nem egymásnak ellentmondó fogalmak, hanem egymást feltételező alepelvek. „Minden szabad nékem, de nem minden használ” - a didaxison átütő alaptétel. Új Hevesi Napló 81
