Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: A hazáról, „Salytószabadság”
elég volt. Én ezt így nem vagyok hajlandó tovább csinálni! Én ezt a továbbiakban nem fogadom el senkitől. Nem vagyok hajlandó olyasmit elnézni, ami erkölcstelen, kirívó, sérti az érzéseinket és rombolja azt a rendet, melyet elődeink segítségével valaha felépítettünk és íratlan törvényeknek nevezünk. Amikor sajtószabadságról beszélnek - hivatalból a régi rend hívei gondosan elhallgatják azt a mindenki által ismert tényt, hogy a magyar sajtó még mindig egy érdekszférához tartozik, a hajdani pártállam emberei által képviselt ideológiai rendszert hirdeti, ezt tekinti hivatásának, és hiába vásárolták meg külföldinek mondott érdekeltségű cégek, eszmeiségén gyakorlatilag semmit nem változtattak. Vagyis a magyar átlagolvasó kénytelen ugyanazon ideológia emlőiből táplálkozni, mint azelőtt. Több sajtóbotrányt próbáltak már kiprovokálni azok, akik ellenérdekeltek abban, hogy rajtuk kívül más is szóhoz jusson, és ebben első számú céltábla a kormányon lévő két legnagyobb párt. Ezen kívül bárki, aki más nézetet vall. Valójában az volna a legjobb, ha nem egymással kellene foglalkoznunk, vagyis mindenki írhatna a saját stílusában és egyenlő esélyekkel indulna a piacért folytatott harcban, ám ez mindmáig nincs így. A sajtóbotránynak mondott, felnagyított, feltupírozott hírekre, „kiszivárogtatott” hírekre hivatkozó sajtóügyecske mindössze arról szólt, hogy a pozíciójukat még mindig foggal-körömmel védő volt kormánypártiak hisztérikusan reagálnak arra a lehetőségre, amely egyébként teljesen normálisan kellene hogy létezzen: minden pártnak szükséges volna saját sajtóorgánum birtokában, azonos esélyekkel indulnia a létért folytatott küzdelemben. Ezzel szemben szabad sajtó tekintetében úgy állunk, ahogy hajdanán a szocialista szavazási rendszerrel: még mindig csak egyből egyet lehet választani. S hogy ezt a satust quo-t mennyire etikus dolog ilyen harciasán védelmezni, ahhoz elég visszaemlékezni egyetlen adatra: a jelenleg szociálliberális érdekeltségű sajtó egyszerűen úgy jutott jelenlegi gazdáinak kezére, hogy átjátszották nekik a rendszerváltáskor. Nos, hogy is lehetne azt szépen mondani, hogy valamit eltulajdonítottak...? Valószínűleg sehogy. Egerben sincs ez másként. Valódi sajtószabadság helyett rozoga „salytószabadság”-ról beszélhetünk, ami a hírek valódiságát és azoknak szabad terjesztését illeti. Évek óta azt tapasztaljuk, hogy egyes híreket kiragadva, felnagyítva, eltorzítva tálalnak, míg másokat egyszerűen elhallgatnak. Helyesbítés, tisztességes helyreigazítás ritkán esik, maradnak a falusi pletyka színvonalán tárgyalt kormánypárti hírek, leszólva, becsmérelve, sértő modorban megközelítve, ezzel szemben a „saját jószág” alól sohasem hiányzik a piedesztál. Ennek egyik jellegzetes (mellék)terméke volt a nemrégiben ismét hisztérikus, szörnyülködő kommentárokkal illetett Makovecz-uszoda, mely körül állítólag termálforrások törtek fel, és ez természetesen annak a nagy monstrumnak köszönhető, melyet oda építenek. Hangzatos nyilatkozatok estek, a világhírű építészről primitív stílusban írtak és ismét bűnbakot igyekeztek belőle, valamint impozáns építményéből csinálni. Mindezt szakértői vélemény kikérése nélkül, mert hiszen a nyilatkozók egyszerűen azt akarták kinyilatkoztatni, hogy lám-lám, ők ezt előre tudták, előre megmondták... Végül kiderült, hogy amit ők előre tudtak, az egyszerűen nem igaz. Az uszoda közvetlen közelében, a Frank Tivadar utcában, ahol ugyancsak régi házak vannak, eltörött egy főnyomócső, és az volt az egyik termálforrásnak kinevezett valami. A másik valóban egy forrás, az Erzsébet-forrás, melyről senki nem tudja, miért kellett eltömedékelni majd három évtizeddel ezelőtt (tehát jóval korábban, mint Makovecz Imre uszodát tervezett volna a közelébe). Nem tartanám etikusnak, ha bármiféle vízügyi témában állást próbálnék foglalni, ezt meghagyom azoknak, akik valóban értenek hozzá. Egy dolog azonban egyértelműen Új Hevesi Napló 75
