Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 7. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: A szentév és magyar jubileum fél-idejében

Ahhoz, hogy valaki hivatalában megnyerő tekintély tudjon lenni, emberként is nagy léleknek kell lennie. Ezt érezték meg mindkét oldalról a Szentatyában mindazok, akik találkoztak vele. S ennek egy látványos megnyilvánulása is volt - a Siratófalnál tett látogatás után. A zsidó holocaust-emlékmúzeumban, a Yad Vasemben történt, hogy a hivatalos, de megrendítő kegyeleti szertartás végén egy idős hölgyet vezettek a pápához (a német származású Edit Ziehrert). Könnyeivel küszködve, sőt időnként zokogva mondta el, hogy ő az egykori 11 éves auschwitzi kislány, akit az egykori 25 éves krakkói papnövendék 1945 januárjában, a felszabadult lágerből, csont-bőrré fogyott, fél-ájult állapotban vállára vett és vitt ki kérésére a vasútállomásra. Ellátta őt útravalóval és föltette a hazájába visszavezető vonatra. Búcsúzáskor megjegyezte a segítő nevét: Karol Wojtila. Később döbbenten hallotta, hogy ez az ő megmentője lett a világegyház feje, s most neki izraeli állampolgárként van módja köszönetét mondani. A híradások tanúságok szerint nemcsak a két érintett személy sírt a meghatottságtól.

A szentföldi út csúcspontja a Golgota volt a zarándoklat utolsó napján. Délelőtt volt a hivatalos szentmise Krisztus halálának és feltámadásának helyszínén, de délután - 1- 2 órával a hazaindulás előtt — a hatóságok és a zarándoksereg ámulatára - még egyszer megjelent a pápa a Kálvária-hegyen teljesen magánemberként. Fölkapaszkodott segítség nélkül a lekoptatott kőlépcsőkön a keresztfa egykori helyére, és térdre esve hosszan imádkozott.

Aztán volt még megrendítő esemény bőségesen. Nagyböjt I. vasárnapján nyilvános szentmisén kérte a Szentatya egyháza nevében kétezer esztendő emberi gyarlóságaiért, bűneiért Istennek és az érintett embereknek bocsánatát. De volt születésnapi ünneplés is (a betöltött 80.), sok ezer pappal koncelebrálva, este pedig ünnepi hangversennyel. És megvolt április 30-án az első szentévi szentté avatás — Faustina Kowalska lengyel apáca személyében, aki az isteni irgalom kinyilatkoztatását közvetítette ismét a világnak, az Istentől elfordult 20. századnak. Május 12-13-án pedig a fatimai két látnok-gyermek boldoggá avatása következett, az egykori helyszínen. A végén az 1917-től hétpecsétes titokként őrzött isteni üzenet hivatalos kinyilvánítása hangzott el - a századra váró két borzalmas háborúról, az Isten-ellenes kommunizmus időleges győzelméről, a vértanúk tömegeiről, köztük a pápát ért merénylet megjövendölése...

Hazánkban, egyházközségeinkben - ha szerényebb keretekben is - de voltak és vannak ugyancsak szentévi, jubileumi események. Számtalan városban, községben rendeztek ünnepélyes jubileumi zászló-átvételeket, avatásokat.

Sok helyen lelkigyakorlatos szent kilenceddel indították a 2000. évet, hogy „új évezredben új szívekkel”, jobban Isten felé fordulva és Krisztus szeretetében elmélyülve - megszentelt életet tudjunk élni.

S ezt akarjuk tenni egész életünkkel: Istennek szentelni. Mert csak a másoknak (Istennek, embereknek) odaadott élet - az igazi élet, és örökkévalóságra váltható érték. Most konkréten és közvetlenül a Szentév egyik legnagyobb rendezvényére készülünk, július 1-2-án tartandó Katolikus Nagygyűlésre Budapesten, ahová közel 10 ezer résztvevőt várnak és igyekeznek szervezni. Ebben különben egy 1900-ban elkezdett és 40 éven át megtartott hagyományt újítanak föl hazánkban. Ezért ha lehet, igyekezzünk minél többen eljutni e nagygyűlésre... Előtte még egy szép program: június 23-24-én Budapest-Győr eucharisztikus dunai hajószarándoklat. Végül záradékul egy komoly megfontolás! Az évszázadok tanúsága szerint két hit élteti és tartja fönn az emberiséget: az Istenben és emberekben való hit. A kereszténység első évezrede, sőt utána még további évszázadok a középkor végéig a kinyilatkoztató és megtestesült Isten megtapasztalásának és az üdvösség örömének zavartalan, kikezdetien hitbéli bizonyosságában élt. Akkor a reneszánsz és

52 X. évfolyam 7. szám - 2000 július