Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - KÖZÉLET - Szirmay László: Afrikai Leó és a mohácsi vész
Róma előtt, de Geiseriknél I. Leó kérelme süket fülekre talált. Ahogy a nyugati iskolákban tanítják, Attila babonás barbár volt és ezért fordult vissza. A Habsburg-uralom 400 éve A Habsburgok már I. Miksa előtt is kerülgették Magyarországot. Alig kétséges, hogy a dinasztia korán felismerte az ország földrajzi, politikai és gazdasági előnyeit, és várták az alkalmat, hogy beházasodjanak. Nagy Lajos nem hagyott fiú utódot, leánya Luxemburgi Zsigmondhoz ment férjhez, de itt sem volt fiú, és leányuk, Erzsébet Habsburg Albertiéi házasodott, aki ugyan rövid ideig uralkodott (1437-39). A házasságból egy posztumusz László született (1440-44), majd egy interregnum, utána Hunyadi János mint kormányzó. 1453-ban, igen visszás politikai körülmények között V. Frigyes (I. Miksa apja) nyomására, az elhunyt Albert már 12 éves kisfiát mint V. Lászlót ültették a trónra, aki azonban 4 év múlva meghalt. A nemzet Mátyást választotta királynak, és a magyar korona meg is szabadulhatott volna a Habsburg-koponyáktól, de nem úgy Frigyestől, aki a korona birtokában volt, avval zsarolt, és mellesleg német-római császár is volt. Mátyás fiú utód nélkül halt meg, a korona visszaszállt Jagelló II. Ulászlóra, és ekkor csinálta I. Miksa a császármetszést a dupla házassággal. A Habsburg-királyok abszolút uralkodók voltak, a trónöröklés rendje családi döntés volt, alig engedve az alkotmánynak, emellett német-római császárok is voltak, ami erősen nyomott a latban, különösen politikai döntéseknél és az ország elnémetesítésében. II. Józsefi 1780-90), átugorva Mária Teréziát, az utolsó ebben a tisztségben. III. Károlynál nem volt fiú utód, és Mária Teréziának nehézségekbe került a „fiúsítás”. Férje Lotharingiai Ferenc, Lotharingiának ura, amely azonban függőségben volt Franciaországtól. A franciák ugyan beleegyeztek a „fiúsításba”, de az ára Lotharingiának Franciaországhoz való szerves tartozása lett. Mária Terézia ugyan megkísérelte háborúval a tartomány visszafoglalását, de siker nélkül. Mint ismeretes, a magyar főurak életüket és vérüket ajánlották (Pragmatica Sanctio), de a királynő szakadatlan háborúiban, az osztrák generálisok vezetésével, a magyar nép vérzett el. II. Józsefet ennek öccse I. Lipót, majd ennek fia 1. Ferenc, majd ennek fia, a gyengeelméjű V. Ferdinándot követte. Őt a családi tanács félretette, és mellőzve Ferdinánd öccsét, Ferenc Károlyt, ennek fia, Ferenc Józsefiéit a császár 1848-ban, de 20 évig nem koronáztatta meg magát királlyá, Magyarországot mint gyarmatot kezelte, az abszolutizmus gőgjével. 1753-ban Olaszország a Habsburgok hatalmába került a Vatikánnal együtt. A történelem a bizonyság a sikerekre, amikor a „hitet” befogják a politika szekerébe. Ámbár Napóleon hadjáratai a századfordulón sok kárt okoztak a Habsburg-ügynek Olaszországban, valójában a két csata után, Magenta és Solferino, szabadult fel az ország. Ez a megrendülés enyhülést hozott a ’48 utáni magyar elnyomásban, és a 67-es kiegyezéshez vezetett. A magyarok 20 év után óriási pompával és odaadással királlyá koronázták Ferenc Józsefet. Európa ügyeit, csaknem kivétel nélkül abszolút uralkodók intézték, értve alatta, hogy magukat a Mindenható és a nép közé helyezték, felelősséggel senkinek sem tartoztak, hacsak nem a körülményeknek. Napóleon hadjáratai törést hoztak az abszolutizmusban, az uralkodók megszeppentek, és 1815-ben /. Sándor cár javaslatára a Szent Ligába tömörültek, lényegében, hogy egymás „abszolút” kiváltságait megvédjék. Ezen a jogon törték le az oroszok a magyar szabadságharcot. De ettől kezdve az abszolutizmus lassú haldoklásának indult, az orosz cárizmus különösen tragikus véget ért. Új Hevesi Napló 73
