Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Ünnepi fogalommá vált
Paul Celan, aki Párizsban halt meg, nagy szomorúságomra, hiszen igen nagy költő volt. Én hiszek abban, hogy lesz még egyszer ennek a tájnak kisugárzása, de akkor már úgy kell körberajzolni Európát, hogy mindannyian benne legyünk, és ne az legyen, hogy Európából állandóan készülünk Európába... Már nagyon régóta ott vagyunk, sőt, Mátyás idejében Itália mellett a budai vár volt a kultúra egyik fellegvára. Manapság az az ember érzése, hogy erről valahogy elfeledkeznek, és Hegel tévedése nyomán köztes területnek gondolják ezt a vidéket, az itt élő embereket pedig közte lénynek. A „majdan lesz anyanyelvben” pedig úgy bízom, hogy a következő évezredet még ki fogja tölteni. (A fenti beszélgetés a Kossuth Rádió Névjegy című műsorában hangzott el 2000. augusztus 20-án. Ez az írás a rádióműsor szerkesztett változata. A rádióműsor szerkesztője Németh Erzsébet, felelős szerkesztője Kondor Katalin volt.) Cs. Varga István vált A Czuczor - Fogarasi Nagyszótár A Magyar Tudományos Akadémia 1839-es határozata alapján Czuczor Gergely és Fogarasi János készítette el „a magyar nyelv lehetőség szerinti teljes leírását”. Emich Gusztáv akadémiai nyomdász jelentette meg a hat kötetet, amely most reprint kiadásban látott napvilágot. Czuczor Gergely már nem érte meg a teljes kiadást, mert a negyedik kötete megjelenése után a pestis áldozatául esett. 1874. május 31-én mutatták be az Akadémia közgyűlésén A Magyar Nyelv Szótára hatkötetes monumentumát. A jeles alkalomra az Akadémia a szerzők arcképével ékesített, arany, ezüst és bronz érmét veretett. Az értelmező és számontartó Nagyszótár ma is tiszteletet parancsoló, lenyűgöző kincsestár. Kiss Dénes az új kiadás útravalójában hangsúlyozza: „S ha lesz bátor tudós nemzedék, amellyel máris elkéstünk, akkor elsősorban a Czuczor - Fogarasi munkálkodását kell alapként elfogadnia, mert minden más hasonló műnél jobban, ez áll legközelebb a magyar nyelv ősi lelkületéhez. ” A Czuczort túlélő munkatárs, Fogarasi János a szótárhoz írt élőbeszédében utal arra, hogy a munkálatok alatt eltelt 15 évhez még 15-re lenne szükség, ha az időközben megváltozott nézeteket, az új eredményeket is figyelembe akarná venni: „alkalmasint újból kellene az eljárást ismételnünk. Aztán nem is tudhatunk mindent, mert miként az írás mondja: bennünk is csak rész szerént vagyon az ismeret. ” A Nagyszótár sokáig nélkülözhetetlen kézikönyve volt mindenkinek, akinek köze volt az anyanyelvhez. Nagy szükség lenne a magyar nyelv új történeti és etimológiai szótárának elkészítésére és kiadására. Addig is, amíg ez elkészül, újra kézbe vehető és „üdítő s okító hatással forgatható, két nagyszerű magyar mindannyiónkért való, nagy műve (...), a mára ünnepi fogalommá vált Új Hevesi Napló 55
