Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Tájházi nász
országútra, ahol naponta egyszer autóbusz közlekedett. Megtalálva a leágazó utat rákanyarodott, és már ereszkedtek is a keskeny, fák alagútjában kanyargó úton a mély völgybe. Bartus Laci az elemi iskola első két osztályát járta ki a kétnyelvű faluban, ahol a szlovákok többségben éltek. Szülei később a fővárosba költöztek, és ő is ott diákoskodott hirtelen elhatározott disszidálásig. Beérkezve az első házakhoz, Leslie Bartus azt érezte, hogy ez nem az a falu, ahol ő gyermek volt. Az új házak már más életmódot és gazdagságot tükröztek. Továbbhaladva a falu utcáján, beljebb már itt-ott egy-egy ház emlékeztette őt valamire és ismerősebbnek tűnt a környezet. Megálltak a vendéglőnél. Kiszállás előtt a feleség az autóatlasz vázlatos falutérképére mutatott és franciául mondta férjének, hogy itt kell valahol lenni egy múzeumnak, mert a térkép jelzi M betűvel. A klimatizált autóból kilépve, a félj először egy fejbevágó 35 fokos nyári állólevegőt kapott a szikrázó déli napsütésben. Felesége még inkább meghökkent a trópusokra emlékeztető égető sugárzásban. Rögtön nyúlt is kis szalmakalapjáért a hosszú, szellős nyári ruhát viselő, élénk mozgású asszony. A falu teljesen kihaltnak tűnt. A férfi percekig nézelődött, míg előtte a második ház kapujából kikukkantó asszonytól megkérdezhette, hogy hol van itt a múzeum. Az idős néni egy jól karbantartott távolabbi házra mutatott:- Az a polgármesteri ház, ott kell megkérni az Ilikét, majd ő megmutatja. Bartus megköszönte az útmutatást, beszálltak a kocsiba és a polgármesteri hivatal elé gurultak. A szülőfalujába látogató kanadai professzor bement a házba múzeumügyben. El nem tudta képzelni, hogy itt, az Isten háta mögött milyen múzeumot talál. A feleletet megkapta a falu mindenesétől, Ilikétől, aki készségesen tájékoztatta:-Néhány évvel ezelőtt a falu vezetése, a pedagógusok és a lakosság, némi állami segítséggel, az egyik nagyon régi házban „tájházat” létesített. A ház felújítása után ide helyeztek el egy helytörténeti gyűjteményt, használati tárgyakból, az egykori otthonok bútoraiból, berendezéséből. Azóta az idelátogató és érdeklődő idegeneknek büszkén és szívesen bemutatják ezt a kis múzeumot.- Én most nem tudom Önöket elkísérni, mert egyedül vagyok a hivatalban, de a kulcsokat odaadom, és ha megnézték a gyűjteményt és a házat, kérem, hozzák vissza nekem - és átadta a professzornak a kulcscsomót. Mutatta az utat is a tájház felé, de egy irányjelző tábla is jófelé terelte a múzeumra kíváncsi turistákat. Autóval csak egy percnyire volt a szép kis ház, mely előtt a léckerítésen belül ápolt virágoskert pompázott. A rettenetes melegben a ház előtti udvar két hatalmas hársfájának árnyékából szemlélték az egykori gazdasági udvar épületeit és eszközeit. A kocsiszínt, a szénaszárítót, az ekéket és sok más eszközt, melyet sem a férfi, sem a nő nem ismertek. Hosszasan álltak egy hevederes emelőberendezés-féle előtt, de a férj nem tudta kielégiteni felesége kíváncsiságát. A fák alól felléptek a tornácra, és a professzor második próbálkozásra már ki is nyitotta a kettős bejárati ajtót. A házaspár belépett a tájház konyhájába. A régi ház belterében nem érződött a kinti tikkasztó kánikula. Kellemes hűvösség fogadta őket a fehérre meszelt falak sajátos illatával. Becsukták maguk mögött az ajtót, hogy a kábító hőséget kizárják hűsülő szemlélődésük helységeiből. A 100-150 éves parasztház bútorait, háztartási eszközeit, a népművészeti tárgyakat példásan karbantartva és elrendezve tanulmányozhatták a látogatók. A professzor örömmel ismerte fel a faszenes vasalót, a rézmozsarat, a faragott kanalakat, merítőket, sajtárokat, de jó néhány tárgyra már nem tudott mit mondani Új Hevesi Napló 65
