Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: Erkölcsi értékeink összehasonlítása a modern fizika ismereteivel
kapták meg a megvilágosodást. A zsidóság számára Isten így nyilatkoztatta ki önmagát: „Vagyok, aki vagyok." A Távol-Keleten a kinyilatkoztatás így szólt: „Az. az Isten, akit felfogni képes vagy, az nem lehet a Mindenható Örök Isten. ” Itt, Nyugaton az „Ignoramus et ignorabimus” válasza figyelmeztet végességünkre. Mindkét meghatározás egyformán igaz, mert túl van logikával ellenőrizhető, determináció végességén. A legújabb teológia „kvantum-teológiának” nevezi magát. Az Egyház nem akarja megismételni a Galileóval szemben elkövetett hibát. Ezért figyelembe veszi a kvantummechanika és az általános relativitás - a modern fizikának a végtelenre irányuló keresésének ellentétes irányait -, ahol egyik az Univerzum makrokozmoszán, a másik az atom alatti részecskék mikrokozmoszán át a Végtelen felismerésére törekszik. Ez a törekvés ugyanarra a következtetésre jut, mint a kontemplativ gondolkodás. Ez nem is meglepő, hiszen nincs „nagy” vagy „kicsi” Végtelen, csak egy VÉGTELEN létezik. Mikor a kutatás eredményeit szavakba ültetjük át, a meghatározások egyre jobban érthetetlenek lesznek, és ellentmondanak mindennapi tapasztalatainknak. Amint egyre messzebb távolodunk a középponttól, attól a szilárdan kitapintható szigettől, melynek talaján a hétköznap embere biztonságban érzi magát, annál zavarosabb és ellentmondóbb az észlelt jelenségek meghatározása attól, amiről érzékszerveink tájékoztatnak. A központtól való távolodás egyre jobban belebonyolódik a komplexitás hálójába, melynek magyarázatára szókincsünk elégtelen. A végtelenre utaló fogalmak a metafizika területére terelnek bennünket, melyre nincs egyértelmű szókincsünk. A köznapi gondolkodás számára érthetetlen, hogy az idő más dimenziókban más sebességgel halad, vagy hogy az atom egyszerre testecske és hullám is, és mint ilyen, két helyen létezhet egy időben a térben. Ellentmond érzékszerveink tapasztalatának, hogy a tér görbe és ugyanakkor gömbölyű, melynek kiterjedése kiszámítható ugyan, de nincsen meghatározható vége. A billió fényéves távolságok felfogására képtelen agyunk tud a feketelyuk végtelen sűrűségéről, ahol semmi, még az atom egysége sem maradhat meg. Az is ellentmond mindennapi tapasztalatunknak, hogy a Big-banget megelőző létformában, a szingularitás állapotában sem tér, sem idő a mi fizikánk szerint nem létezhetett. Miért hihetőbb ez a szekuláris gondolkodó számára, mintha azt mondjuk: „Kezdetben vala az Ige.” Az „IGE” az a mindent vezérlő alapgondolat, mely a Teremtés tervrajzát magában foglalta. A Gödel-teoréma bebizonyítja, hogy a matematikai megfejtések bizonytalan értékek. Heisenberg meghatározhatatlansági elve a fizika területén állít határt a determinációnak! Ezek nem a skolasztikus vagy a metafizikus megállapítások, hanem a legszilárdabb konkrét tudománynak, a fizikának tételei. Mivel a hétköznap emberét, mikor öt kiló krumplit vesz, nem érdekli, hogy a relativitás szerint a Nap körül keringés és a Holdhoz való közelség a krumpli egy milligramm ezredrészével hol többnek, hol kevesebbnek méri öt kilónál, egyszerűen erről nem vesz tudomást. De az átlagembert az sem érdekli különösebben, hogyan fejlesztik a villanyáramot, mindaddig, amíg ha a kapcsolót megnyomja, kigyullad a lámpája. A mai világ új társadalma az ókorihoz viszonyítva mit sem fejlődött. Ma is vezetőkre és szolgákra oszlik. A vezetők azok, akik az ismert fizikai teóriák alapján megtervezik a gépeket, vagyis értelmet visznek át az anyagba, míg a szolgák csak a gombokat tanulják meg nyomogatni, és maguk is mint alkatrészek működtetik a gépeket. De nem akarok mellékvágányra siklani. Érdekes megfigyelni, hogy a hétköznap embere mennyire másképp reagál a természetfölötti jelenségekre, mint a fizika érthetetlen megállapításaira. Itt a meghatározás felett lehet vitatkozni. Ha a Természet az abszolút, akkor abban a természetfölötti is benne kell legyen. De a matematika ismer irracionális számokat, vagy az elméleti fizika felismer ellenanyagot (antitest) és más olyan dimenziókat, melyek hétköznapi ésszel fel nem Új Hevesi Napló 39
