Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: Legfrissebb idegenszerűségeinkből
Mi szintén félelemmel vegyes csodálattal állunk azon sarkalatos újításokkal szemben, mely világképünket drasztikus módosítására és új szempontok elfogadására kényszeríti. Emberi gőgünk egyrészt oda fejlődött, hogy a természetfeletti részlet diadalainkat mindentudásunknak tulajdonítjuk és elhisszük magunkról, hogy minden megoldható a tudással. Másrészt, mivel a tudás rengeteg katasztrófa lehetőségét rejti magában, sokan félelemmel vegyes bizalmatlansággal szembefordulhatnak azzal, ami új. A napközpontú világkép elfogadásakor sokan úgy érezték, hogy hitük alapja ingott meg. A létküzdelemre alapított darwini kifejlődése a fajoknak a teremtés misztériumát látszatra megingatta. De mi történt? A bolygók mozgásának Newton-féle egyszerű leírása ma már nem elégséges egy görbült térrel és feketelyukakkal népesített univerzum leírására. De éppen ebben a bonyolultabb univerzumban vesztette el a determináltság az addig biztosnak vélt jelentőségét. Ez az új univerzum egyre jobban alátámasztva a természet szabadsága felé irányuló fejlődését, melynek földi csúcsa az emberi személyiség. A huszadik század elején híresé lett a Rutherford-féle atommodell, mely az atommag körül keringő neutronokkal egy mikroszkopikus párhuzamot mutatott a makrokozmosszal, és az anyag teljesen determinálható jellegét ígérte. Azóta több mint száz atomalatti (subatomic) részecske egyre jobban kifejezi a meghatározhatatlan, tehát szabad jellegét az anyagi világnak is. .. Hasonló módon a genetikai kód megfejtése egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezzel az ember egy csapásra a genetikai tervrajz alapján működő automatává egyszerűsödött volna, mely szabad akaratától megfosztott gép sem jót, sem rosszat nem képes elkövetni. A géppé való leegyszerűsítéstől való félelem alaptalan, mert a komplexitás mindig a szabadabb és nem a kötöttebb létformáknak kedvez. Mindig igazabb és igazabb lesz az az állítás, hogy tudásunk kiszélesedésével egyre jobban felismerjük, hogy milyen keveset tudunk. Ezzel egyidejűleg növekszik csodálatunk azon VÉGTELEN ALKOTÓ iránt, aki mindezek mögött ott áll mint a végső értelem misztériuma. Az emberi fizikai ismerete ugyanis neutrális. Annak értékét csak annak az ember általi morális, vagy immorális alkalmazása adja meg. Az atom se nem jó, se nem rossz. Attól függően, hogy milyen mértékben használjuk fel a mennyiségi jólétünk érdekében, figyelmen kívül hagyva annak szennyező káros tulajdonságát, az atom lehet áldás és átok egyaránt. Hasonló módon a genetikai kód attól függően, hogy önpusztító vagy gyógyító potenciálját szabadítjuk fel, lehet jó vagy rossz. De ezt az elhatározást nem a felelőtlen automata, hanem a tetteiért felelős emberi személy fogja meghozni. Ha napjaink nyelvállapotáról kívánunk szólni, sokan először az idegenszerűségek áradatára gondolnak. A leglátványosabb kétségkívül az angol nyelv szókincsünkre tett hatása, erről mindnyájan rendelkezünk közvetlen és bőséges tapasztalatokkal. Életünk legkülönfélébb területein tűnnek föl a jövevények, igy a szaknyelvekben, gondoljunk a műszaki élet és a számítástechnika olykor nélkülözhető, olykor 50 X. évfolyam 11. szám — 2000. november
