Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A másik Lenkey II.
zászlóalj 2-2 századdal elfoglalta és megszállta a községeket másnap. Még aznap újabb parancs érkezett, hogy vonuljanak Kiszácsra és Pirosra. E két település a Szenttamás- Újvidék országúttól nyugatra volt. Mielőtt másnap reggel elindultak volna a kijelölt újabb táborhelyre, a szerbek kitörtek Szenttamásról s megtámadással fenyegették a hevesi nemzetőröket. Közelharcra azért nem került sor, mert a Verbászon és Óbecsén állomásozó magyar erők visszaszorították a szerb támadást. A hevesi nemeztőrök Verbászon és Ókéren átvonulva, augusztus 15. vagy 16-án érkeztek Kiszácsra és Pirosra. A két falut 3-3 század szállta meg. Piros magyarok és szerbek lakta 1600 fős település ez időben, míg Kiszács németek és szerbek által lakott falu volt. Mindkét helyen tartottak attól, hogy a szerbek a fellázadt társaikhoz csatlakoznak. Lenkey Károly levélben kérte Fackh József dandárparancsnoktól a két község lakosainak lefegyverzését. Augusztus 17-én Fackh az ügyet Lenkey belátására bízta. A házkutatásokat és motozást Gramantik Ferenc hadnagy és Andrássy Jenő őrnagy elvégezték, a talált fegyvereket elkobozták.44 Lenkey Károly jelentése szerint 28 puskát, 19 pisztolyt, 50 kétélű lándzsát és 2 handzsárt koboztak el, s azok ellenszegültek a fegyverek kiszolgáltatásakor (25 férfit és 4 nőt) Újverbászra küldte.45 Másnap, augusztus 18-án, Lenkey azt a parancsot kapta, hogy alakulatával vonuljon Jarekre. Megérkezve a zászlóalj azonnal harctevékenységbe került. Lenkey jelentésében erről a következőket írta: „Alig megérkezve máris, a csak ágyúlövésnyi távolságban lévő nagy római sáncokból kitörő rácok által megtámadtattam, e zászlóaljt Járek előtt az ellenséggel szemközt csatarendbe állítottam, s a helység középpontját, s bal szárnyát jobb szárnyra sorkatonaság által fedezve lévén, a megtámadás ellen biztosítottam. Több kisebb szünetek után ránk irányzott, de sikertelen ágyúlövések után végre délután sáncaikba visszavonultak.”46 A szerbek rajtaütésekkel, gyakori támadásokkal próbálkoztak. Erőfeszítéseiket az is veszélyesebbé tette, hogy csapataik ágyúkkal rendelkeztek, míg az őrvonal védői nem. Lenkey ezért kérte Castiglione ezredest, hogy intézkedjen Jarek ágyúkkal való ellátásáról: „nehogy e nagyrészt csak kaszákkal, s alig 300 lőfegyverrel ellátott zászlóalj minden ágyúbeli támogatás nélkül nyilvánosan veszélyeztessen...” Lenkey egy jelentésében azt írta, hogy a Császár-huszárok ezredese azt válaszolta, menjen seregével a római sáncokba, s hozzon onnan ágyúkat, ha arra szüksége van. Nem biztos, hogy így volt, de az eset rávilágít a hivatásos tisztek és a nemzetőrök nem éppen felhőtlen viszonyára. Ezentúl a Lenkey név nem volt túl népszerű a hivatásos tisztek szemében. Míg a közvélemény és a lakosság hallatlan rokonszenvét élvezte Lenkey őrnagy öccse, János, aki huszárjaival hazaszökött, a hivatásos tisztek elítélték a dezertálását. Ez a mentalitás beárnyékolta bátyja kortársi megitélését, főként a hadseregben. Lenkey Károly nyilván szerette volna jobb színben feltüntetni saját intézkedéseit, s ezt meg is tette, annál is inkább, mivel Castiglione ezredes augusztus végén megvált a magyar honvédségtől. A hevesi nemzetőrök Jarekon kívül Pusztasziregen is állomásoztak. Augusztus 26- án iderendelték a zászlóalj 1. századát, akik megállták a helyüket. A hevesi nemzetőrök részt vettek Temerin és Jarek védelmében. Augusztus 28-30- a közt, ahol veszteségeket szenvedtek, de annak mértékét nem ismerjük. Jarek sikertelen védelme volt a hevesi nemzetőrök utolsó harci tevékenysége a Bácskában. Még augusztus 30-án Ókérről Verbászra mentek, ahol beszállásolták őket, másnap engedélyt kaptak a hazaindulásra. A jareki kudarc demoralizálta a nemzetőröket, fegyelmük is megbomlott a visszavonulás után. Ezért elengedték a zászlóaljat. Szeptember 4-én Lenkey Károly Szabadkán vételezett takarmányt a lovaknak, szeptember 8-ra várták Szolnokra érkezésüket.47 Új Hevesi Napló 35
