Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Utószó - Murawski Magdolna műfordítása
földet, amelyen apró lábaimmal az első lépéseket megtettem, szülőfalumat, Kerecsendet. Ott tanultam az emberséget és a hitet, amely végig kísértett a hitetlenségben és az embertelenségben, szóval szép volt az élet, a nyughatatlan, a gyakran kerékbetörő, a simogató, a vesszőző, a nevető és a könnyező, mert egész volt és a halállal teljes. Remélem békében nyugszom. farkai 2lnör᧠lttó§5Ó Az életből megtudtam annyit, Hogy az én sorsom mit, hogyan nyit, Talán a sírig elegendő; Ám a búcsúhoz nincs a kendő. LXXXI. itoomelt Vagy én leszek, ki sírversed megírja, Vagy túlélsz, míg én földben hamvadok; Emlékedet többé halál se rontja, Míg én teljes homályba hullhatok. Neved majd halhatatlan lesz, tudom. Ha én halok, mindenki elfeled. Egy jeltelen sír lesz az otthonom, Márvány alatt lesz díszes sírhelyed. A versem ékes emlékművet ád, Ember-nem-látta pompa ékesít; Késő utód nyelvén éled csodád, Ha minden élő holttá lesz is itt; Te élni fogsz (e toll erénye tán) Sóhaj leszel halandók ajakán. Murawski Magdolna fordítása 18 X. évfolyam 11. szám — 2000. november
