Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Erdélyi J. János: Táj - Székely Dezső: Él egy madár - Cseh Károly műfordítása
Erdélyi Z. János Korom-keretben néma táj; üszök-kopár és néha fáj; árnyként lopakvó nyest-neszek fölött az ón-ég szendereg. A tar fa-korcsok karja csont: rajtuk penészként csüng a gond. Rekedt szél fújja-zúgja át közöttük szabdalt, bús dalát. Sugár-pórázon Hold csahol. Temetnek éppen valahol. Csillag-zsarátú permetét kongja a bronz-ég szerteszét. Mindenkiben él egy madár: dalol, fészket rak s költözik; itthagy, mikor átöltözik hervadt-sárgára a határ. Mindenkiben él egy madár: fészekhagyó, de visszajön, mint két örömhír közt a könny, melynek csak az emléke fáj... Ott hajtja tetőre elnehezült fejét a nyár, porlanak a falak, csak a galambóra burukkol át meg át a csöndes álom-házon. Madárfelhőkből nyári hó szédeleg, s az éveknek halmozza lágyan párkányra s oromra az aranyló álmok szürke fészkeit. őzékely Oezső Christine Thusta Cseh Károly fordítása 14 X. évfolyam 11. szám — 2000. november
