Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXIX.
Bükkaljai ösvényeken XXIX. Ebben az esztendőben a szilvásváradi ménesgazdaság a Lóci-erdő által körbevett hatalmas területen őszi búzát vetett. Az előző két évben zab volt itt, azelőtt meg lucerna, így örömteli meglepetés volt, amikor őzbakkeresgélés okán arra jártamban felfedeztem az ezüstöző szép búzát. Ráadásul nem is szálkás, hanem - ahogyan nevezni szoktuk -, kopasz. Kopasz, őszi búza. Hej, édes Istenem, de imádják ezt a disznók! Igazi vaddisznócsemege. Messziről idevonzza a disznókat. S ez a több mint kéthektárnyi kiváló minőségű fenséges kínálat bőséges vaddisznómennyiséget, jó néhány kondát csal majd ide. S ha már belekóstoltak, itt is maradnak. Azaz nappalra befekszenek az első nyugodt, sűrű erdőtagba, ahonnét esténként leghamarabb elérik a zamatos búzát. Disznórejtő sűrűség meg van itt bőven. A Csigatói-vágás, a Halálkatlan háborítatlan, ember által járhatatlan sűrűje néhány száz méterre van csupán, ami a disznónak nem távolság. A Pagonyoldal fiatalosában most is van egy ötfős süldőkonda és egy malacos koca. Azok is idejárnak majd táplálkozni. Sőt! Várhatóan a műúton túli Hegyháti társaság vaddisznóállománya is megcsappan majd, mivel nekik ezen a területrészen egyetlen szem őszi vetésű búzájuk sincs, így éjszakánként átballagnak az úton, jóllaknak, s nagy valószínűséggel a mi erdeinkben húzódnak majd meg napközben is. De mindez még a jövő ígérete, mert ma még őzbak után járok. Olyan őzbak után, amely nem való az állományba. Amelynek agancsa korához képest fejletlen, vagy oly mértékben deformált, hogy annak genetikai átörökítése nem kívánatos. A Magas-hegy Mikófalva felé eső oldalában néhány napja találkoztam egy olyan bakkal, melynek agancsszárán nem láttam ágakat. De megnyugtató alapossággal nem tudtam elbírálni, egyrészt a nagy távolság, másrészt az erős takarás miatt. A sűrű bokros oldalban az itt-ott megvillanó agancsot láttam csak, azonban annak magasságáról úgy ítéltem meg, hogy érdemes lesz ide mihamarabb visszatérni és jobban szemügyre venni őkéimét. Tudtam, hogy honnét kelt, láttam, merre indult, hol mozgott, s kiválasztottam azt a helyet is, ahová-természetesen a széljárás figyelembe vételével - legközelebb el kell helyezkednem ahhoz, hogy tisztességesen megfigyelhessem, elbírálhassam, s ha úgy alakul, elejtésével is megpróbálkozhassam. Néhány napos kánikulai hőség után betört egy hidegfront. Szinte viharos erejű szél zúgatta a fákat. A kiszemelt helyen egy bokor tövében lapultam, s annak ellenére, hogy jól tudtam azt, hogy ilyen szélben nem mozdul a vad, csak kitartottam. Megérte. Bár nyílt területre nem váltott ki a bak, de így is meg tudtam figyelni, és alapos szemlélődés után nyugodt lelkiismerettel úgy gondoltam, hogy lőhető. A kissé hátrahajló és vékony agancs hátsó ágacskája 1-2 cm, ha lehet, a szemág helyén meg ujjbegynyi kis dudor van csupán. Bizony-bizony ez kevés. Úgy terveztem, hogy ha másnapra elül a szél, megpróbálom lőtávolba becserkelni, s ha szerencsém is lesz, meglövöm. Nem siettem a másnapi indulással, hisz tudtam, hogy hová megyek, jól ismertem a bak területét, váltóját. Amire viszont nem számítottam, az az volt, hogy az egymás utáni többszöri egy helyre való beírás egyik vadásztársam figyelmét felkeltheti. Felkeltette. Be is írt ugyanoda, 10 X. évfolyam 11. szám — 2000. november
