Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Hámori József: „Harc az ünnepért” - A magyar költészet változásai
egymáshoz nem is kapcsolódó résztöredékek vizsgálatára fecsérli a rendelkezésre álló energiákat. Egymástól elkülönített, s gyakran lényegtelen tények, jelenségek vizsgálata pedig ritkán vezet az „egész” megértésére. Jóllehet a tudást csak szavakkal nem lehet leírni, a nyugati ember neveltetése miatt majdnem kizárólag csak írott vagy beszélt szavakkal operál. Talán a művészek, táncosok tudják jobban kifejezni, az európai kultúrában is, az intelligencia nem szavakhoz, hanem a jobb féltekéhez (is) kötődő részét. A keleti, ázsiai, pl. kínai kultúrában Ornstein szerint sokkal nagyobb súlyt kap a jobb félteke intelligenciája, ami a nyugat racionális, technológiai gondolkodásával szemben inkább intuitív, meditativ, misztikus, és nyugati mércével sokszor irracionálisnak tűnő. Azt, hogy ezek a különbségek, még ha évezredesek is, nem örökletesek, hanem kizárólag a kultúrához kapcsolódnak, Ornstein szerint jól illusztrálja a japáni példa. A japánok két nemzedék alatt nemcsak megtanulták a „nyugati” gondolkodásmódot, hanem gyakorlati eredményeik szerint (technika, civilizáció) helyenként még a mestereken is túltettek. Emellett továbbra is megtartották a jobb féltekés gondolkodás olyan előnyeit, mint az intuició, a környezettel való szoros, reciprok kapcsolat, fejlett vizuális kultúra, filozófiailag bizonyos egészséges irracionalitás és a meditativ készség (amely utóbbi nem választható el a buddhista neveltetéstől, különösen annak japán változatától, a zen-buddhizmustól). Ornstein következtetése, még ha elmélete egészében bizonyíthatatlan is, logikus és észszerű: ahogyan a japánok a kétféle gondolkodásmód között egészséges egyensúlyt tudtak kialakítani a bal féltekés gondolkodás intézményes fejlesztése útján, ugyanúgy a nyugati kultúrának is több súlyt kellene fektetni a jobb féltekés képességek fejlesztésére! Hangsúlyoznunk kell, hogy Ornstein elmélete, amely oki összefüggést tételez fel a kultúrák tényleges különbségei és a féltekék ugyancsak meglévő gondolkodási - intelligencia különbségei között, sokkal inkább spekulatívabb annál, mintsem hogy tudományos igazságnak ismerhetnénk el. Valószínű, hogy e formájában nem is fogadható el, minthogy túlegyszerúsiti a problémát a „vagy bal vagy jobb félteke” alternatívára, jóllehet a két félteke nem egymástól függetlenül működik, alakítja ki gondolkodási stratégiáját. (Márpedig a túlegyszerüsítés - Montaigne szerint - azért különösen veszélyes, mert diszkreditálhatja a valós igazságot is.) Hasonlóképpen alapos túlegyszerüsítés a keleti és nyugati filozófiák féltekék szerinti osztályozása; az „irracionalitás” elemei a nyugati irányzatokban (pl. Wittgenstein) szerencsére éppúgy fellelhetők, mint a racionalitás Kon Fu Ce-nél. Más szóval a kulturális-gondolkodási különbségek részben kétféltekéntúli okokra is visszavezethetők. Mégis, Ornstein teóriája feltétlen pozitívum, mert újabb tudományos vizsgálatokat tesz szükségessé: van-e valóban a kétféle (keleti-nyugati) gondolkodás és az agyi szimmetria között kauzalitás? Sajnos, a pszichológia, pszichofiziológia módszertani arzenálja ma még kevéssé alkalmas a kérdés tényleges vizsgálatára: csak remélni lehet, hogy ilyen elemzésekre a nem túl távoli jövőben megfelelő módszereket fognak kidolgozni, még mielőtt a (nyugati) civilizáció mindent homogenizáló nagy kohójában eltűnnének a vizsgálandó kulturális különbségek. Mert hogy ilyen különbségek nemcsak hogy vannak, de mint a búvópatak, rejtve, sokáig fenn is maradhatnak, arra igen érdekes példát találhatunk nyugati és valaha volt keleti gondolkodásmódú népek költészetének összevetésénél. Dedinszky Erika, a Hollandiában jól ismert költő-müforditó érdekesen hasonlította össze a hollandok és magyarok gondolkodását, ahogy az a költészetben és a poézis felfogásában megnyilvánul: „Az ilyen nemzeteknél (t.i. a magyaroknál) nagyon vékony a választóvonal az én-tudat és az álom-tudat között, az emberek még jóban vannak a saját álmaikkal. A tudatalatti pedig képekből áll. Nem véletlen, hogy a népköltészet Magyarországon ilyen sértetlenül fönnmaradt. A hollandoknál már a tizenkettedik századtól ipari társadalom fejlődött ki, 36 X. évfolyam 10.szám — 2000. október
