Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A két Lenkey
T. Ágoston László OS^Í-Aél ^em/cey(regényrészlet) a ce/Zd/ram Nyolc napig kuksoltak a nyirkos, bolháktól, poloskáktól nyüzsgő kazamatában. Reggel már kaptak enni; ütött-kopott pléhbögrében kávénak nevezett löttyöt osztott szét köztük két őr, és adtak hozzá komiszkenyeret is. Ha nem lettek volna annyira éhesek, talán a patkányokat hizlalják vele, de így az utolsó morzsát is jóízűen elfogyasztották. Reggeli után az egyik katona megfogta a fáklyát, és kifelé indult vele. Olyan sötét lett e helyiségben, hogy az orrukig se láttak.- Tizedes úr! - szólt utána az egyik rab. - Nem lehetne itt hagyni azt a fáklyát?- Nem - mordult rá a katona, de aztán meggondolta magát. - Hogyan szólított engem?- De hiszen tizedes a rangja, nem?- No, de azt mondta; tizedes úr...- Igen. Miért baj ez?- Egyáltalán nem baj, sőt... aki így szólít, azzal akár tárgyalok is. Mennyit ad, ha itt hagyom a fáklyát?- Adok érte két hatost.- Lássa, kivel van dolga: háromért itt hagyom.- Köszönöm, tizedes úr, de ha szerez nekünk tíz szál gyertyát, meg egy doboz gyufát, adok érte egy forintot.- Én megszerzem, de ha becsap a fogoly úr, az Isten legyen irgalmas Önhöz!... így jutottak gyertyához, s abból tudták, reggel van-e, vagy este, hogy éppen milyen löttyöt adagoltak a bádogbögrébe, vagy a pléhcsajkába. Hiába tiltakoztak az embertelen bánásmód ellen, az őrök csak nevettek rajtuk. „A kötélen majd befogják a szájukat”, mondogatták. Egyedül a tizedes méltatta őket némi szánalomra, hiszen ha kivégzik a klienseit, oda a jó üzlet. Ki fog neki egy szál gyertyáért hat krajcárt fizetni? A nyolcadik napon széles mosollyal nyitott be a vasajtón.- Jó hírt hozok, fogoly urak. Éppen most hallottam, hogy az országgyűlési képviselőket elszállítják Pestre. Az ő börtönük a földszinten van, és ott vannak tábori ágyak is. Holnap átköltöznek a helyükre.- Ezért a hírért kap egy forintot, tizedes úr! - ugrott talpra az egyik fiatal tiszt, és a katona markába nyomta a pénzt. A hír igaznak bizonyult, másnap reggel valóban átköltöztették őket egy földszinti cellába. Az ablakon besütött a bágyadt novembervégi nap, deszkapadló volt a talpuk alatt, és a vaságyon szalmazsák... Ilyen kényelemről álmodni se mertek a kazamatában. És mindennek a tetejébe még megjelent Urticka főporkoláb, és azt mondta, hogy másnaptól az ítéletek meghozataláig kijárhatnak a kantinba vásárolni. Természetesen csak kísérettel, de hát ez is óriási kegynek számított. Még kályhát meg fát is kaptak, hogy befűthessenek. Mindez földöntúli boldogság lett volna, ha a ruhájukban átszállított bolhák, poloskák nem csíptek volna olyan kegyetlenül. De néhány nap múlva ez a gond is megoldódott. A várőrség havi ellátmányával érkezett Bécsből húsz font bolhapor. Mindenkinek meztelenre 18 X. évfolyam 10.szám — 2000. október
