Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Különös ősz, Csendélet
*Jj^OÍi/ö4í 'W4 CMC A szilva édes kékje meghasadt, míg légbe szállt fehér láng-pillanat, s arany tűz lobbant ág-ámyakon át, - észrevétlen kitágult a világ. Legszebb az ősz, ha benne nyár vakít, s míg tücsökhúr sírja fájdalmait, s nagy tükörben szívnek könnycsepp zenél, - őszi nyárból szemedbe néz a tél. Legszebb az ősz, ha benne végtelen, s fénnyé lesz minden, addig fénytelen, s a lelkeken új táj ragyogtat át egy gyönyörű és kegyetlen csodát, mikor pogány, s nem-pogány istenek átölelik hitetlen szívedet, s az elmúlásra égő méz csorog, s az almafákon édenkert-dalok. A legszebb őszben nyár, s hóarcú tél, a legszebb őszből életünk zenél, volt-életünk, fájó tücsök-magunk, s végül hullt levél szélén hallgatunk. Különös ősz ez. Arany tűz lobog, s a boldogok is boldogtalanok. A nagy tükörből könnycsepp sír, zenél, s az ágsötétbe belekap a szél. Most keresem seholsincs-életem, hogy szilva kékje mesélget nekem. Mesél, de édes kékje meghasad, míg légbe száll fehér láng-pillanat. Különös ősz! Benne a végtelen, de csak véges dalol neked, nekem: sajgó tücsökhúr, tükrös könny-zene, elmúlások mosolygós istene. 16 X. évfolyam 10.szám — 2000. október
