Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - KÖZÉLET - Löffler András: Rendhagyó tudósítás
nem szimpatikus immár Tőkés püspök szerepvállalása. Sokan bántónak vélték a romániai kisebbségpolitika egyértelmű elutasítását. Annak a kisebbségpolitikának, amelyet Clinton elnök a mennyekig magasztalt. Igen, a média és a közélet megpróbálja a püspököt negligálni, partvonalon kívülre szorítani. Az élő lelkiismeret, a kitartás és a hit szimbóluma sokakat zavar. A rendezvényt követő napon a tusnádfürdői római katolikus templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak. Az erdélyi történelmi magyar egyházak, a katolikus, a református és az unitárius hívek gyűltek össze. Abban a templomban, amelyet a hősies hit emelt a hetvenes-nyolcvanas években. Amelyet Ceacescu terrorisztikus hatóságai rendre lebontottak, majd a hívek mindig újraépítettek. Ezen a két és fél órán át tartó áhítaton megértette az ember a kétezer éves kereszténység, az ezeréves keresztény magyar államiság lelki arculatát. Torokszorító volt hallani a Boldogasszony Anyánk refrénjét, katolikus, református és unitárius hívektől: „Erdélyországról, édes hazánkról ne feledkezzél el, szegény magyarokról". Tőkés püspök prédikációjában igen egyszerű dolgokról szólt. Tisztességes és lelkesedéssel végzett cselekvésről, munkáról, a keresztény hitről és bizalomról. No meg az ifjúságról, amely a magyarság megmaradásának záloga. A miniszterelnökkel együtt arról beszélt, hogy meg kell tanulni a kommunizmus babiloni fogságából kiszabadulva önnön sorsunkat kézbevenni. Mert Európa nem fog segíteni, csak mi magunk tudunk magunkon segíteni. Sokan és sokféleképpen elmondták már ezt, mégis ott és akkor e szavaknak különös ereje volt. Miként valami különleges térerő alakult ki, amikor ott a Himnuszt énekelték. Könnyekkel küszködve, átérzéssel, ahogy itthon azt soha nem lehet hallani. if:** Mert azt innen nem látni és nem lehet megértepi, hogy a hit, az ezeréves magyar kereszténység nemzetmegtartó erő. Hogy a magyarság és a románság erdélyi, romániai együttélése a vallás és az egyházak által meghatározott dimenziók között zajlik. Nem érti ezt Európa és nem vett tudomást róla a Vatikán sem, hogy a legnagyobb európai kisebbség nemzeti léte megélésének legfontosabb színtere a hit, a vallás és az egyház. A kisemmizett, földre fektetett történelmi egyházak küzdenek elkobzott javaikért. Miközben a román ortodoxia bizánci kultúrát szimbolizáló gótikus és barokk templomok közé. Oda, ahol sosem volt az ortodoxiának gyökere, építészeti emléke. Ott, ahol a gótikus evangélikus templomok, a német nemzetiség egykori kiárusítása miatt kiürültek. Igen jól mondta Tőkés püspök: az európai civilizáció, a kultúra Brassónál véget ért. Ott van a legkeletibb gótikus katedrális, amely keresztény Európa szellemiségének legfőbb kifejeződése. Szemben a keleti kultúrák eltérő gyökerű ortodox, iszlám, balkáni kevert jelenségeivel. És mindez tör előre, egészen a jelenlegi magyar államhatárig, elutasítva közben a magyar egyetemet, kiűzetve a nagyváradi püspököt székházából, elszívatva a levegőt, az európai fuvallatot minden és mindenki elől, aminek bármi köze is van az ezeréves keresztény magyar nemzethez. Biztató, hogy a Bálványosi Szabadegyetemen évről-évre egyre több román és magyar értelmiségi, mértéktartó és hangadó politikai erő jelenik meg. Egyre többen lesznek, akik érzik a kimondott szó súlyát, egyre többen lesznek Magyarországon és Romániában, akik az együttélés emberi arcát felfedezik. 64 X. évfolyam 9. szám - 2000. szeptember
