Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Farkas Krisztina: Élet a szenvedés Jegyében
firfiaw/caA Qj^riiixün a ixewvedálje^yéAem Sinka István és a Szigetek könyve Sinka István, az alvó Körösök-vidékéről, apró tanyák, sötét cselédházak, grófi uradalmak csendjéből érkezett a magyar irodalomba. S furulyáján dal csendült, fájó, szomorú, e pusztai mélyvilágot, s a bihari jobbágysorsot idéző ezeréves dallam. Gyermekkora örökös küzdelmek, szenvedések sorozata, de ö győzni akar a mágikus erejű szó, s a bájoló ige segítségével. Bátyjára és apjára „a szigorú hallgatag emberre”1 korán ráborul a bihari föld. A sovány, kicsi, fekete fiú legnagyobb álma, hogy ő is bojtár lehessen valamikor, s nyájával a kietlen, vigasztalan urasági földeket járja. Eszményképei szülei mellett a bojtárok: Szabó Károly, Csupros Gyurka, Acs Laji és Kéri Jankó, a jeltelen mélységbe hulló boldogtalan csillagok. Sinka mindig, s mindenütt őket, a majorok rongyosait, a magyar sors vad fiait idézi. Az iskolában érik az első kudarcok, megaláztatások. Már ekkor megkezdődik soha véget nem érő harca a „cipősökkel”. Hamarosan rá kellett döbbennie, hogy hiába minden. Hiába a tudás, a szorgalom, a kitartás. Ő talán örökre csak egy szegény, gúnyolt cselédkölyök marad, s iskola helyett rá is a néma ősök keserű, reménytelen élete vár. Pusztai magányában egyedüli társai a libavirágok, a kerek szemű juhok, csaholó kutyája s a „kegyelmes déli nap.”3 A kankalinok között heverészve egyre azon tűnődik, hogyan győzhetné le a gimnáziumot egyedül, a maga erejéből. A napi robot után az istállók homályában könyvek fölé görnyedve végzi a „törvénytelen algimnáziumot.”4 Első mestere a fájdalmak, kínok embere, meggyötört Jézus. A mesterek sorát folytatják a többiek: Tolsztoj, Petőfi és Mikszáth. Majd a Nyugat költői: Juhász Gyula, Tóth Árpád s elsősorban Ady. Ragyogó éjjeli lámpásként vezetve a nyomtatott betű bűvöletében él. Tolsztoj maga a csoda. Rabul ejti Mikszáth varázslatos, babonás világa. Petőfi és Ady költészetéből a lázadó indulatot és a szabadság szeretetét viszi tovább. Tizenkét éves korától a Körös-medence nyugtalan vándoraként hányódik egyik tanyáról a másikra. Basaparasztoknál és idegen bérlőknél szolgál. Gazdái emberhez méltatlan sorban tartják, annyi értéke sincs, mint a legutolsó jószágnak. De ő mindent följegyez, lelkének apró rezdülése kitörölhetetlenül őrzik a megaláztatások s az örökös ütlegek nyomait. Egyre dacosabbá, keserűbbé válik, s ha kell - megszegve a cselédtörvényt - lázad nyomorult jobbágysorsa ellen: Szembeszáll a végtelen magyar puszták uraival is. Körötte csend van, szenvedés és halál. Egyre erősebb benne a vágy, hogy a költészet erejével törjön ki ebből a világból. Szúrós, napégette tarlókon kóborolva már szíve alatt hordja az első, bizonytalan, dadogó verssorokat. Mígnem egy őszi délelőtt - tizennégy-tizenhat éves lehetett ekkor - a szilfák árnyékában egy öreg csizmaszárra írja fel az első verset. Ettől a pillanattól fogva tudta, hogy költővé kell lennie: a majorok halálos 52 X. évfolyam 9. szám - 2000. szeptember
