Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Tusnády László: Mint a szarvas
Jöttek hát a rendőrök fegyveresen megvédeni a veszélyeztetett közlekedést. A gyereksereg előttük érkezett meg a Gőgőről, kipirulva, vidáman, így a hajtóvadászat élvezetéből ők sem maradtak ki. Épp a plébánia épülete előtt érte a szarvast a végzetes lövés. Az utolsó vércseppek tovább színezték a hófehér téli takarót. A szarvas szeme előtt fekete alakok robogtak ide- oda. A fátyolos, tört szemsugarat furcsa módon jól látta az öreg plébános is. Ő szinte reflexszerüen szeretett volna odamenni; szelíd mozdulattal szerette volna eltakarni a vádló tekintetet, melyből most távozik az élet. De nem mozdult. Idegenséget érzett a falu iránt. Szörnyű nagy távolságot. Jól tette, hogy nem mozdult, mert abban a pillanatban, amikor a nemlét merevsége birtokába vette a szegény állatot, Kácsa Gusztávné a vad fejénél termett, és eszelős siratóénekbe kezdett:- Jaj, te ékes állat! így kellett neked elpusztulni! Te hűtlen, te beste! Nem várhattál addig, míg az uram megjön a börtönből? Jaj, annak is épp most kell oda lennie. Az elejtett volna téged. O hazahozott volna hozzánk. Akkor nem kellett volna fáradniuk ezeknek .. Jaj, te csúfság, hűtlen állat! Jaj, az én börtönben senyvedő uram! Kácsánét hagyták beszélni, mert mindenki féleszünek tartotta. Közben zajlott az élet. Gazsi bá’, a városi hentes megnyúzta a szarvast. Húsát, bőrét és szarvát a hatóság lefoglalta. A beleket a kutyáknak dobták. Volt nagy marakodás, nyüszítés, csak úgy villogtak a fehér fogak. Teherautó érkezett. A nap hősének a földi maradványait ráhelyezték, A kátyús, csúszós, döcögős úton ünnepélyesen indult végállomása felé, a városba. Délutánra fordultak a nap sugarai. Elült a lárma, kiabálás, miákolás és nyüszítés. A kozmás szag is felszállt az éteri magasságba. A nem létező forgalmat már semmi sem akadályozta. A fehér havon vércseppek harmata piroslott véges-végig az egész főutcán. Hamar leszállt az est, majd a koromfekete éj. Kísértetkomor fustcsíkok törtek elő a kéményekből. Puha csönd volt mindenütt. A kutyák is elfáradtak. Az öreg pap elhomályosuló szemmel szinte tapintja a könyv szavait: Mint szarvas a híves patakra... 18 X. évfolyam 7. szám - 2000 július
