Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Ördögszekér II.
íróasztala fiókjából egy idéző lapot, és kitöltötte. Aztán behívatta a kisbírót, és megmondta neki, hogy ezt azonnal vigye el Józan Ignácnak.- Mikorra kéreti az elnök úr?- Hányszor mondjam magának, Anti bácsi, hogy nem elnök űr, hanem elvtárs?! Este hatra. De feltétlenül itt legyen, mert különben rendőrt küldök érte!- Gyűlés lesz?- A fenét lesz gyűlés... Tegye, amit mondtam, ne kérdezősködjön! Amikor Józan Ignác kézhez kapta az idézést, meg hallotta a szóbeli üzenetet, egy pillanatra megmerevedett az arca. Töltött egy pohár bort a kisbírónak, aztán odaszólt a feleségének:- Pakolj össze, Örzsikém, három napi hideg élelmet, meg egy váltás fehérneműt! Beszélgetni akar velem a tanácselnök űr. De jól jegyezd meg, amit most mondok: bármivel fenyegetnek, bármit ígérnek is, semmiféle papírt alá ne írj addig, amíg vissza nem jövök. Bármit kérdeznek is, te nem tudsz semmit. Ha a gyerek címét kérdeznék, mondd azt, hogy nálam van minden, mert én szoktam levelet írni neki. Érted? Még a pincekulcsot is elvittem magammal, semmiről nem tudsz semmit.- Nem tudtam én eddig se - motyogta az asszony. - Hát tudom én, mi történik a mai, felfordult világban? Tik, embörök politizáltok, oszt’ olyan is ez a világ, mint tik. He, Ignác! Osztán vigyázz magadra, néhogy bajod essék! Hagyd rájuk, ögye mög a fene az egész világot, hát látod, hogy nem győzhetsz velük...- Te csak tedd, amit mondtam, nem asszonynak való dolog ez! Este hat órakor szép társaság gyűlt egybe a tanácselnök szobája előtt. Ott volt Józan Ignác, Kosa, az öreg juhász, akinek háromszáz birkája járta a határt, Gazdag Kovács József, a Bikahizlaló Kiss Antal, meg Akós Tóth János, a legnagyobb szőlősgazda. A falu egykori kulákjai. Még egyik se írta alá a belépési nyilatkozatot. Valamennyien útra öltözködtek; bekecsben, bundában toporogtak az ajtó mellett. A kezükben csomag: három napi hideg élelem, meg egy váltás fehérnemű. így várták az éjszakát ötvenkettőben is. Akkor nem jött értük a „meseautó”, most majd bepótolják az elmulasztottakat. Amikor meglátta őket Kormos, éktelen káromkodásra fakadt, hiszen ha ezt megtudják a járásiak, bizonyosan kirúgják hatásköri túllépés miatt. Akkor aztán mehet ő is kapálni a magának szervezett szövetkezetbe...- Ki mondta maguknak, hogy csomagot is kell hozni?- Senki - húzta be a nyakát Akós Tóth János. - Csak arra gondoltunk, hogy a deportálásnál is megengedték...- Micsoda? Deportálás? Anti bácsi! Anti bácsi! Azonnal jöjjön ide!- Itt vagyok, elnök úr, vagyis hogy elvtárs.- Idefigyeljen, maga lókötő! Mit mondott maga ezeknek az embereknek?- Hát... amit üzent. Ha nem jönnek szépszerivel, rendőrt küld értük az elnök úr, vagy elvtárs. Tessék engöm békin hagyni...- Szó szerint ezt mondta. Csakhogy értünk mi a szép szóbul, Pista fiam. Jöttünk - lépett elő Józan Ignác.- Szóval már megint maga... No jó. Vegyék tudomásul, hogy nincs semmiféle deportálás! Nem játszhatják a mártírt, de addig innét el nem mennek, ameddig alá nem írták az ívet.- No, látod, mégis csak kell a csomag...- A hétszentségit annak a konok kun fejüknek! Tudják, hogy úgyis be kell lépni, minek húzzák az időt?- Sok beszédnek sok az alja, hívd azt a „meseautót”, essünk túl rajta! Új Hevesi Napló 19
