Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Emelt fővel a szini pályán
Látogatóban Kovács Máriánál e/tfáim/ a ixárit fiá/yán Akik nem látták színpadon, azok is emlékezhetnek alakításaira. Az utóbbi két évtizedben, tévéfilmekben szerepelt: A havasi selyemfiúban, a sokszor játszott ifjúsági filmben a világ legrosszabb gyereke címűben, a Pisztáciában. Ezekben már béna fél kézzel, de... emelt fővel, Miként leghíresebb és egri színpadon első szerepében, A tanítónőben. Még ma is idézi Bródy Sándor soha nem felejthető sorait. A megalázott kis tanítónő e mondattal hagyja ott szenvedései színterét: „Emelt fővel jöttem, és fölemelem a fejem, ha elmegyek.” (E mondatokat idézte a róla készült tévés portréfilmben is, melyet a Mestersége: színész sorozatban adtak). A régi egriek pedig szívesen idézik vissza az egri színpadon a nagy tragika felejthetetlen alakításait: Szent Johannát Bemard Shaw darabjából, Lorca főhősét a Bernarda Álba házából, Blanche-ot a vágy villamosából, de még az operettek márkinőit, grófnőit is. Mert mindig délceg tartású nagyasszonyokat játszott, fenséges és erős, lelkiekben is erős nőket. Kényelmes pesti lakásban él Kovács Mária, a Vígszínház mögött. Amikor a megbeszélt időben becsöngetek, a tacskó kisé bizalmatlanul fogad: előbb körbeszaglász: miféle szándékkal jöttem, ám mire eljutunk a régi színházi fényképek nézegetéséhez, már bizalmasan hozzámsimul. Úgy látszik, a téma őt épp annyira izgatja, mint engem. Talán a kutyus az oka, hogy az első pillanatban észre sem vettem, hogy az előszobán át az egykori egri teátrumba érkeztem. Az ajtón ugyanis a színház kinagyított fényképe 1958-ból - ebben az esztendőben került a későbbi nagy tragika az egri társulathoz Békéscsabáról. Ebben a színházban volt Szent Johanna Bemard Shaw darabjából, itt játszotta el Lorca főhősét a Bernarda Álba házából, Blanche-ol a vágy villamosából, de a Szabad szél márkinőjét, s néhány zenés bohózat grófnőjét, hercegnőjét. Mindig egyenes tartású, délceg asszonyokat, lélekben erős nőket, mint például Baradlaynét a Kőszívű ember fiaiból.- Nehéz helyzete ellenére érthetetlen, mitől ilyen mosolygós, és hogyan lett tragika?- Azt mondom: a Jóisten ajándéka, csak úgy jött. Vass Károly, aki akkor itt főrendező volt, mindig csak legyintett, ha az első próbán még nem alakult ki a szerep. Hagyjátok, úgyis meglesz! És úgy is lett. A Szent Johannának például olyan sikere lett, hogy tíz percig tapsolt a közönség. Katonák TV-film Kovács Mária, Bánfalvi Ági Új Hevesi Napló 73
