Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - KÖZÉLET - Domokos Sándor: Edit Stein, a zsidó-keresztény megbékélés szentje
Domokos Sándor A könyv, mely lekötötte figyelmemet, Edit Stein katolizált zsidó karmelita apáca életéről szól. Edit Stein életén keresztül megismerjük a Husserl-i fenomenológia hatását a zsidó értelmiségre. A könyv bevezető sorainak magyar fordítása tömören határozza meg Edit Stein élet-munkásságának lényegét. „Edit Stein a legbefolyásosabb nőalakja a német kultúrának ebben az évszázadban. Az egész világon férjiak és nők, függetlenül különböző vallási nézeteiktől, felismerték az ő élete példáján keresztül a zsidóból lett keresztény filozófus tudóst, az elhivatott nőt és végül a zsarnokság ártatlan áldozatát. Mindezek a tulajdonságok az igazi Jézus-követő ember jellemvonásai. Edit Stein egész elhivatottsága arra irányult, hogy úgy a férfiakban, mint a nőkben tudatosítsa azt az igazi életformát, amit mi mint keresztényi életideált ismerünk el. Különös hangsúllyal mutatott rá a jogegyenlőség fontosságára, és ezzel tudatosította a nőkben azt, hogy nekik különleges szerepük van úgy a társadalomban, mint az egyházi élet keretein belül. ” A zsidóból áttért karmelita apácát az egyház előbb Hollandiába menekítette a náci üldözés elől, majd mikor Hollandiát is elfoglalták a németek, Svájcba akarták átmenteni. Az egyházi diplomácia azonban nem tudta biztosítani testvére számára is a svájci védelmet. Ezért Edit Stein visszautasította az életmentést jelentő ajánlatot. Ezt az elhatározását az átkeresztelkedett zsidó nő mélyen bölcs meggondolással tette meg, és sorsát példaadó méltósággal viselte. Ez méltóvá tette arra, hogy a katolikus egyház mint szentet tisztelje. Áldozatos élete nagyon hasonlít Kolbe atya életéhez. Mindketten nagyszerű megtestesítői annak az erkölcsi értéknek, mely az ember természetfölötti képességét igazolja. Kolbe atya mint lengyel katolikus pap az első szállítmánnyal került Auschwitzba és ott is végezte életét. Önként felajánlotta magát cserébe egy kivégzésre ítélt családapa helyett. A nácik elfogadták az ajánlatát és halálra éheztették. Edit Stein a koncentrációs táborban is mindenkinek bátorítója és vigasztalója volt. Ilyen és ehhez hasonló csodálatos emberi értéket hozott felszínre a szenvedés. Tanára Husserl, a fenomenológia megalapítója, maga is áttért zsidó volt, és meglepő, hogy a hozzá csatlakozott zsidó értelmiségiek csoportjából milyen sokan katolizáltak. Magyar történelmünk sok hősünk nagyszerű példájával igazolta az ember ezen felemelő képességét. Batthyány, az első független miniszterelnökünk bátor magatartása a halállal szemben, vagy az aradi tizenhárom viselkedése a kivégzés előtt mind példa arra, hogy az eszme emberfeletti (anyagon túli) magasságokba emelheti fel az egyént. Ám amíg a hős egy család, törzs, nép, nemzet védelmében, tehát bizonyos földi érdektől vezetve ölni is hajlandó a cél érdekében, addig az igazi szent passzivitása a földi érdekek fölé emelkedik. Gandhi mondása jellemzi ezt legjobban: „A szabadság olyan szent eszme, amiért életem is hajlandó lennék feláldozni, de nincs az a szent eszme, amelynek érdekében ölni is hajlandó lennék. ” Sok hétköznapi embert ragad meg az embernek életösztönt is felülmúló szabadsága. Enélkül az ember csupán egy ösztön-vezette állat maradna. Ez az önérdeket elutasítani képes ember az erkölcsi ember. Ezen a ponton találjuk szembe magunkat önmagunk belső értékmérésének követelményével. Egyszerre létezik bennünk az ember, aki lenni szeretnék, és az, aki valóban vagyunk. És a kettő nem azonos értéket képvisel. Ez 54 X. évfolyam 8. szám - 2000. augusztus
