Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXV.
nem tudom meglátni, csak hallom, szinte érzem, hogy hol van. A havas bokrok, fatörzsek eltakarják. Ugyanúgy érkezett, mint ahogyan tegnap éjszaka jött, csak most nem akkora kerülővel. De ez még mindig túl nagy, azaz nem a les előtt vált át, hanem mögénk került. És ekkor, mint valami túlterhelt, hatalmas gőzmozdony, akkorát fúj. Dong a hegyoldal, ahogy elugrik, és sebességéről arra lehet következtetni, ahogy a még két-három méltatlankodó fújása rohamosan halkul.- Na! Ez jól itt hagyott! Ez az öreg rafinált remete már nem kezdő a szeren. Ezt nagyon nehéz lesz meglőni. Mehetünk mi is, mert ha a közelben volt is másik konda - süldő vagy koca malacokkal -, erre a rémült fújásra ők is elriadtak innét. S mire megnyugodna a környék, akkorra mi úgyis csonttá fagynánk - foglalta össze barátom az eseményeket. A magunkkal cipelt kukoricát ugyanolyan alapossággal szórtuk szét, mint ahogyan azt tegnap este is tettük, és ha nem is fizikai teherrel, de az élmények nyomasztó súlya alatt csoszogtunk a havas ösvényen lefelé a műút irányába. Legalább két estét ki kell itt hagyni, mert a friss emberszagot, ezt a durva zavarást ez a nagy disznó nagyon zokon vette. Ez ide még ettől is óvatosabban fog érkezni, és az is biztos, hogy időben is rátart, azaz legalább fél, vagy egyórás késéssel érkezik majd, mint ahogy ma jött. Két nap múlva vittünk etetőanyagot az utolsó szemig feltakarított szóróra. Süldők, malacok és koca nyomait olvastuk le, ám a magányos nagy kan nyomait nem találtuk meg. Harmadnap felültem a lesre, és egy szép süldőt lőttem. Nagyon örültem neki, de egy pillanatra sem feledtem azt a gondolatot, hogy valahol itt bóklászik az „ősállat” is, és hogy azt valahogyan csak meg kellene környékezni, valami módon csak túl kellene járnom a csavaros, rafinált, szinte már emberi módon gondolkodó, okos eszén. Azt jól tudtam, hogy az éhség nagy úr, azaz hogy az üres gyomra előbb-utóbb ráhozza a szóróra, mert a nagy hóban nehezen jut táplálékhoz, ám azt is jól tudtam, hogy óvatossága, tapasztalata, intelligenciája, azaz a kiválóan működő, finom ösztöne ezt az általam rendkívüli módon vágyott találkozót nagyon, de nagyon kérdésessé teszi. 12 X. évfolyam 7. szám - 2000 július
