Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: A kvantumteológia világszemlélet alapjai
,, Gödel megállapításainak messzemenő hatása a nyugati (determinisztikus) gondolkodásra... abban a tudástartományban, ahol az értelem mindenhatónak vélte magát, az ember ott sem kerülhette el véges voltának következményét: (Gödel szerint) bármilyen matematikai struktúrát alkot is az ember, az mindig befejezetlen (meghatározatlan) marad. ” A modern fizika egyre jobban csapdába jutott, mikor a kísérletek egyformán igazolták az ellentmondást a fény kibocsátása és terjedése területén észlelet tényekkel kapcsolatban. Míg a fénykibocsátásnál az interferencia jelenséggel a hullámelméletet igazolta, addig a terjedésnél tapasztalt visszaverődési jelenségek a biliárdgolyó visszaverődésével azonosan a korpuszkuláris (testecskék) elméletét támasztották alá. Ekkor lépett előtérbe a Louis de Borgile-fé\e egyenlet, mely matematikai formában egységbe hozta a két ellentétesnek látszó jelenséget. Ezt Molnár Tamás nemrég a Havi Magyar Fórumban megjelent dolgozata a „Rend és Teremtés” címmel ilyen formában fogalmazta meg: „A másik, bizonyos szellemek számára megengedhetetlen gondolat az, hogy az alsó fokozat nem magyarázza meg az első fokozatot. Ahogy Polányi is leírja: egy irodalmi szöveg minősége nem magyarázható a megfigyelt nyelvtani szabályokkal, és a nyelvtan sem magyarázható a szavak összeállításával.” Majdnem szó szerint az a gondolat, amit Koestler mond, amikor a kölni katedrális szépségét keresők, annak köveit és a maltert veszik a ’szépség’ vizsgálatának tárgyául. A hullám és a korpuszkuláris elmélet két alacsonyabb, egyenértékű, de ellentétes tényét csak a kvantummechanika magasabb szintjén lehet összhangba hozni. Ez egyben a hegeli tézis-antitézis-szintézis tételét is igazolni látszik. Fizikai vonalon azonban még mindig szakadék áll fenn a relativitáselmélet és a kvantummechanika megállapításai között. Az egyik inkább a makrokozmosz területén, a másik a mikrokozmosz szintjén működik jobban. A világrendet uraló négy erőcsoport, az elektromágnesesség, a gravitáció, a gyenge és az erős nukleáris erők olyan egységbe foglaló formulája, mint ami az energia, a tömeg és tér-idő jelenséget az M=E.c2 egységbe foglalja, kvantummechanika és a relativitáselmélet között még nem létezik. Ezt a Grand Unifying Principle (GUP) - Nagy Egyesítő Elv - néven nevezik és keresik a teoretikus fizikusok. Einstein élete utolsó éveit erre szentelte és korunkban Stephen Hawking kutatásainak nagy része erre irányul. Mindezek után vizsgáljuk meg, mi ennek a teológiai jelentősége. Szerintem fo érdeme, hogy a materializmus determináns világszemléletét megdöntötte. Ezzel biztosította az emberi szabadság lehetőségét, mely a materializmuson alapuló „behaviorizmus”-t, melynek Skinner volt fő hirdetője, aki az emberben az ösztön zsinórján az evés jutalmával és a korbács büntetésével rángatott ösztön-automatát lát csak - annak minden tudományos alapját megdöntötte. A Polányi által említett „minőség” keresése akár irodalom, építészet, vagy a művészet bármely ágában történjék is, az olyan minőség feltételezését teszi szükségessé, mely anyagi szinten nem definiálható. Az emberrel kapcsolatban pont Stephen Hawking tette azt a döntő jelentőségű megállapítást, hogy „Az ember nem kvantifikálható”. Más szóval az ember lényege anyagilag nem határozható meg. Maga a kvantum szó ne tévesszen meg senkit. Ennek tisztázására álljon itt Dániel Lemer kijelentése: „A »kvantum« szó egy terminológiailag veszélyes félreértésre ad lehetőséget. Ez a szó nem azt a kvantumot jelöli, amit a 'quantity versus quality’ ellentéte alatt értünk. Az a kifejezés, hogy 'quantum state' egy olyan, az atom részecskék különleges mozgásállapotára vonatkozik az atommagszerkezeten belül, mely egy specifikus állapot megjelölője, mely ezen objektumok 'minőségi' lényegét alkotja. ” 34 X. évfolyam 8. szám - 2000. augusztus
