Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Ördögszekér
Ő még az önéletrajzából is kifelejtette a bátyját. Ez a vén bugris meg nem előszedi? Azt hiszi, ezzel megúszhatja a téeszt, ha őt lejáratja a kollégái előtt?! No, várj csak, vén gazember!...- Ezt kár volt mondanod, Ignác bátyám! - vörösödött fülig Kormos. - Igazán kár volt mondanod...- A te fiad se lehet büszke az apjára - tromfolt rá a párttitkár. - Melyik gyárban is rajzolgat?- Nem tudom - vágta rá az öreg idegesen. - Őt hagyjátok ki a játékból! Becsülettel kijárta az egyetemet, még a pártba is belépett...- Ki is fogják rúgni, ha megtudják, hogy az apja ilyen reakciós kulák. Márpedig hamarosan megtudják...- Idefigyelj, Jóska! - ugrott talpra Józan Ignác. - Engem elvitethetsz, megnyomoríthatsz, de a fiamat hagyd békén, mert keresztülverem rajtad a vasvillát. Most az öreget csípte meg a darázs. Éppen eleget szekírozták már miatta a fiát. Madárcsontú, vézna gyerek volt, akár az anyja. Nem bírta a mezei munkát. Összedugták a fejüket az asszonnyal, és úgy határoztak, hogy kitaníttatják. Jó esze volt a gyereknek, jelesen végezte az egyetemet is. Gépészmérnök lett. Ő gazdatisztet szeretett volna nevelni belőle, de hát Palit a gépek érdekelték. Nem is lett volna semmi baj, hanem egyszer, az ötvenes évek elején azzal jött haza, hogy ki akarják rúgni a gyárból, mert kulák az apja. Egy hízó disznóba került, hogy ott maradhasson. Akkor lépett be a pártba is. Most ezeknek is adjon egy disznót, vagy mit ajánljon föl nekik, hogy békén hagyják? Bármibe kerüljön is, nem hagyja, hogy molesztálják az egyetlen fiát. (Folytatjuk) Vecsési Sándor: Magyar falu 80x 120 cm, olaj 28 X. évfolyam 8. szám - 2000. augusztus
