Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Ördögszekér
T. Ágoston László Még javában törték a kukoricát a partoldalon, a cukorrépa egy része is ásóra várt, amikor elkezdték híresztelni a faluban, hogy jönnek a tagosítók és megszervezik a téeszcsét. Aki nem akar belépni, annak elvszik a földjét, és az ingoványosban kap helyette valami ócska, sást termő sziket. Máskor ilyen nagy dologidőben a gyerekeket küldték a gazdák a csarnokba a tejjel. Most bezzeg mindegyik maga ment. Ott álldogáltak a jégverem mellett, meg az artézi kútnál, és kannaöblítés közben napról-napra aggodalmasabb arccal kérdezgették egymástól:- Hé, koma, nem hallottál valami újabb hírt a téeszcséről? Szinte mindenki hallott. Egymást kergették a kósza hírek a nagygazdák eltűnéséről, vasvillás verekedésekről, meg egyéb, hasonló idegborzoló eseményekről. Igaz, senki se maga látta, az se volt biztos, hol történt... Ha meg igen, akkor se volt tanácsos bevallani, mert elég sokan eltűntek a környékről rémhirterjesztés vádjával, aztán leshette a család, honnét, mikor kerülnek elő... Sokkal biztonságosabb volt, ha a szomszédnak mesélte valaki a vásárban, vagy éppen egy lerobbant teherautó vezetője mondta el, míg az árokparton szerelte a kidurrant kereket. A falusi gazdák azonban tudták, honnét fúj a szél; mire kell odafigyelni, s mit engedjenek el a fülük mellett. Ezen az estén is ott ácsorogtak a kútnál. Az egyik bekecses, nagycsizmás parasztember titokzatos arccal, visszafojtott hangon magyarázta:- Az asszony bátyja írt Békésbül. Náluk már a fél falu belépett. Először a nagygazdákat dógozták meg. Vót amelyiknél ott is aludtak. No, nem azért, mert puha volt a fekhely... Addig nem tágítottak, míg alá nem írta a nyilatkozatot.- Tülem ugyan alhatnak, van vacok az istállóban...- Nem addig a’, koma! Az én portámra csak az teheti be a lábát, akinek megengedem.- Nono!... Vigyázz, mert még megkérdezik, megengeded-e! Neked különben se sok szavad lehet, hisz’ negyvenötben kaptad azt a nyolc hold fődet...- De nem azért, hogy elvegyék! Különben te melyik öregapádtul örökölted? A Sátori gróftul?- Azt se tudjátok, min vitatkoztok - lépett hozzájuk egy szikár, kiskucsmás férfi. - Láttátok mát életetekben, milyen az a csoport?- Jó, hogy jössz, Bálint, te benne voltál ötvenhat előtt - fogták közre a többiek. - Ha olyan jó vót, miért ugrottatok szét?- Én egy szóval se mondtam soha, hogy jó vót, de annál jobb, mint a Józan Ignácnál napszámozni... Józan Ignác - keménykötésű, kevés szavú kun paraszt - éppen a kannáit öblögette a kútnál. Felkapta a fejét a szóra, jól megnézte az emberét.- Kapásnak se voltál te jó, Bálint, gazda se lesz belüled a büdös életben... Hát milyen ember az, aki a tehene farárul hetekig nem vakarja le a ganajt?! Láttam a tehenedet a legelőn. Szép állat, jó állat, de trehány gazdát szógál. Azt hittétek, a csoportban munka nélkül is meg lehet élni? Én már hazafelé hajtottam a csalamádéval a Sátori-dűlőbül, ezek meg akkor indultak kapálni. Ha nem vót hét óra, hát egy se...- Könnyen beszél maga, Ignác bácsi, beleszületett a hatvan holdba... Új Hevesi Napló 23
