Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - T. Ágoston László: Az a gyűrött, barna boríték
1982 ősze. A kapu előtt ácsorogtunk, és vártuk a társakat. Éppen arról beszélgettünk, hogy valamiféle nevet kellene adni a társaságnak. Jóska ragaszkodott volna a Móriczhoz, de az már foglalt volt, hiszen nem oszlattuk fel a régi társaságot. Röpködtek a nevek Balassitól József Attiláig. Egyik se illett igazán Óbudához. Vita közben elindultunk az Árpád-híd felé. Egyszer csak Hunyadi Pista megállt, csendre intett bennünket, s a néhány méterre álló Krúdy mellszoborra mutatott:- Ne találgassatok tovább, ő az. így lett a társaság neve Krúdy Gyula Irodalmi Kör. S mivel a „nagyok” szívből utálták a hivatali ügyintézést, Szőke lett az elnök, én meg a titkár. Gyevi Karcsi, akinek sajtójogász volt a végzettsége, megalkotta az alapszabályt, s az alakuló ülés időpontját gondosan kijavította október 25-re, nehogy a 23-i dátum felkeltse a hivatal gyanúját. Mert bizony, ha egy kicsit megvakargatjuk a társaság múltját, elég soknak volt kisebb-nagyobb ötvenhatos priusza. Kopré szívesen jött közénk, és javítgatta a botladozó verslábakat. No meg Hunyadival kettesben ők bírálták el a felvételre jelentkezők verseit. Aztán egyre többször csak a telefonüzenet jött: nem mozdulhat, mert beteg a Mama. Egy nap a villamosmegállóban találkoztunk. A cigarettát szidta, és kivörösödött arccal köhögött.- A jövő héten be kell feküdnöm a kórházba - mondta. - Tüdőtágulás. El kéne dobni ezt a fránya bagót... Aztán még jó néhányszor találkoztunk, de még mindig ott tartott, hogy el kéne dobni... Hát most eldobta. Eltemettük Kopré Jóskát, Móricz Zsigmond egykori mindenesét. Nem kapott díszsírhelyet a Farkasréti temető művész parcellájában, sem posztumusz Kossuth-díjat. Elment ő is csendben a többiek után. Most is látom őket, ahogy mennek. Elöl Hunyadi, Gyevi, meg Kende. Ők hárman már a Fiastyúk csibéit számolgatják az égi szérüskertben. Ballag utánuk Kopré Jóska. Fekete csikós, pörgekalapját huncutul félrevágja, és görbebotját lóbálva nekivág a csillagporos Tejútnak. Új Hevesi Napló 47
