Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Székely Bertalan üzenete
Az erőösszpontosítást, a bátorságot, a rettenthetetlenséget. Ha ez nincs, elvesztünk volna Egerben és mindenütt, végérvényesen. A lehetetlennel szálltunk szembe, s mivel szem-beszálltunk: Győztünk. Ez Eger példája és üzenete, s ez Székely Bertalan mestermüvének sugallata. Szépséggé fokozott igazság, mert számtalan vázlattal vívta ki a mű optimumát az 1860-as években, amikor a magyarság szintén élet-halálharcát vívta, és megvívta ezúttal is diadallal. Székely Bertalan festménye hazafias tett, nemcsak művészet, ezért az. Arról nem is beszélve, hogy Madarász Viktor folytatójaként, Benczúr Gyula kezdeményezőjeként a tömeg-ábrázolás nagyszerű értékrendjét valósította meg, s ezzel indítványozta az irodalmi összegezést, melyet a század-fordulón Gárdonyi Géza testesített halhatatlan regényében. A nemzeti tudat közkincse másik alkotása, a „II. Lajos holttestének megtalálása” c. festménye, mely Kisfaludy Károly „Mohács”-ának festői utórezgése. Azonos értékű e kép a verssel, mely nyitánya a „Himnusz"-nak és a „Szózat”-nak, Kölcsey és Vörösmarty halhatatlan költeményének. Székely Bertalan nagysága az is, hogy gondolatköre a magyarság sorsproblémái közegében marad, erősíti a haza kibontakozását festészettel. Történelmünk hősei és hősies eseményei több időpontban, több alkotó közreműködésével változik az élet múltjából művészetté. így Zrínyi Miklós szigetvári kirohanását a költő Zrínyi idézi a „Szigeti veszedelem"-ben, később Székely Bertalan és Csontváry is képi látomásban jeleníti. Ilyen párhuzamos mű az „Ölelés" is, ebben a témában Székely Bertalan Szinyei Merse Pállal verseng, s az eredmény: Kettős győzelem. Hallatlanul finom 1905-ben festett „Forrás”-a, itt a szemérem és a test szépségének öröme ötvöződik. Székely Bertalan „Önarckép"-e kimagasló műalkotás, a XIX. század magyar festészetének egyik remeke, aktképei nemkülönben, csupán a Léda sorozat tűnik már meghaladottnak. Nem rajzi értelemben, csupán a szellemiségét tekintve. Ugyanígy e nagy életműből elavult „Az apáca" és „A megfagyott gyermek”, utóbbit Eötvös József versének illusztrálására komponálta - maga az irodalmi alapmű is minden erénye ellenére a múlt században maradt, érzelmi hőfoka ma már érzelgősnek tűnik. Próbálkozott a „Szeptember végén” rajzi kísérletével is, több Arany-balladát is illusztrált, igazán időtlenné meglepetésre a „Japán nő” sikeredett 1871-ből, mely a továbbiakban Vaszary Jánosnak is inspirációt nyújtott japán ciklusához. Csúcsok és fennsíkok, még lapályok is akadnak művészetében. A „Savonarola ” látomása megrendítő 1866-ból, a „Dobozi és hitvese” versenyműve Madarász Viktor azonos művével. Mi az igazság? Az igazság: Madarász alkotása egy fokkal még monumentálisabb. Az is tény, hogy az 1895-ös keltezésű „Vérszerződés” nem tartozik Székely Bertalan emlékezetes alkotásai közé. Portréi, szadai tájai azonban föltétlenül. Székely Bertalan életműve sokrétűségében is jelentős, hiszen nemcsak a XIX. század egyik legnagyobb magyar festője, hanem 1902-től a Mintarajziskola igazgatója volt, akinek elméleti munkássága is számottevő; válogatott művészeti írásait 1962-ben jelentették meg, Szadán emlékmúzeuma is létesült, munkássága pezsditette képzőművészeti életünket, hatása ma is él, sugárzik. Érték és mérték, irány előre és magasra. Székely Bertalan: Japán nő 74 X. évfolyam l.szám - 2000 január
