Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - KÖNYVSZEMLE - Olaj és fény
Szavakat, képeket, kavicsot és bogáncsot, Kagylót, magtokot és fagyökeret, Cserepet, hallgatást és keserűséget. Egyetlen, amit még szívesen megőriznék: Kiveszett jóságát az embemek(Sok mindent gyűjtöttem életemben) Kerék Imre költő és műfordító elkötelezett híve a német (s benne osztrák) nyelvű lírának, most kéttucatnyi versből álló kétnyelvű válogatást tett közzé Gedichte - Versek címmel az Osztrák Kulturális Intézet gondozásában. Busta versei valahogyan mindig a halál körül forognak. Nevezzük „utolsó legendának”, „alvók híradását alvóknak”, fájdalomnak és bűnnek, olyan körülménynek és sorsnak, ahol „angyalok vigyáznak halakra.” Minden emberi halálban ott van az új élet misztériuma. Christine Busta tömör, empirikusan humánus lírája pontosan azt a létérzést közvetíti az olvasónak, amelyet a nem keresztény ember is megtalálhat meditációiban Buddhában, Mohamedben vagy akár a Talmud textusaiban. Lehet-e végső formára csiszolt, abszolút lecsupaszított költemény? Gondoljunk Pilinszkyre, mondjuk - nyilván lehet. Egy példa - ezúttal két nyelven: Sag: Grasnarbe: Sag es langsam. Du sprichst ein volkommenes Gedicht. Mondd: Pázsit Mondogasd lassan. Tökéletesre formált költeményt mormolsz. Kert, s a természet így: kozmológiai jelkép, a pázsit talán a földi világ kicsinyített mása, teremtett létünk színhelye. A Busta-vers lényege éppen a versbe tömörített félelemérzet, a bűnbe kísértett, de onnan örökkön elvágyakozó ember nyomasztó, lelkiismeretfurdalásos immanenciája, s ezt a lírikushoz alázattal közelítő magyar költőtárs, Kerék Imre kitűnően transzponálja. A jövő metaforái: az olaj és a fény. Athéné, Zeusz lánya volt védnöke az olajtermésnek, a hűség és a bizalom jelképének, s Héliosz a nap és fény istene naponta indult égi útjára négylovas szekerén. A folytatható élet reménye pedig itt van a humanista lélekben időtlen-idők óta: Azután kezdődik a mi időnk, az új arc a valaha-voltban, Az ifjúság, a múlhatatlan. E kis kötet-válogatás a költészet-desszert még meglévő ínyenceinek nyújt félórára- órára maroknyi élvezetet. Új Hevesi Napló 81
