Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Keressük Petőfit
Úgy látszik, ez egy periódusos dolog, mert a hatvanas évek elején újra felbukkant. Nekem történetesen apósom mesélte el. Való igaz: az élet a legnagyobb regényíró, mert ha ezt nem személyesen hallom, bizony nem hiszem el. Apósom diplomás ember volt. Mérnök. Tehát olyan ember, aki a szemének csak akkor hitt, ha erről száz százalékig meggyőződött, hogy amit lát, az igaz. Harcolt az első világháborúban. Fogságba esett, és ha hiszik, ha nem, kilenc évig volt hadifogoly, ahogyan a régi első világháborús nóta mondja: „valahol a Bajkál-tó tövén”, közvetlenül a kínai határnál. Mutatja a reális helyzetfelismerő képességét, hogy a fogolytáborban beállt péknek. Kilenc év rettenetesen hosszú idő. Hol a vasúti hidat építették (ezt láttam is, amikor Kínából hazafelé jöttem), hol a pékségben gyarapította a magyar pékek jó hírnevét. De kilenc év után elhatározta: hazamegyek. A táborban annyi év után ki-be járhattak, így hát csak kijött. Amíg a pénze tartott, vonattal jött, ha elfogyott, ott leszállt, beállt orosz parasztokhoz mezőgazdasági munkákra. Aztán tovább. Még Szibériában történt, hogy beállított egy parasztcsaládhoz. Ember kellett, hiszen a háború és a forradalom megtizedelte a népet. Kaszálni jártak a gazdával, mivel apósom ezt is tudta. Már napok óta szorgoskodtak, mikor az orosz megkérdezte apósomat (mivel kilenc év alatt perfekt megtanult oroszul):- Mondjad, milyen nemzetiségű vagy?- Magyar - válaszolta apósom.- PETŐFI NEMZETE —hangzott el Szibéria ege alatt egy orosz paraszt szájából, mire saját elmondása szerint apósom kezéből kiesett a kasza.- Te ezt honnan tudod?- Hogy-hogy honnét? Itt van a sírja a temetőben. Ha akarod, valamelyik nap megnézheted. Ki is mentek. A temetőben látta apósom egy síron a következő orosz nyelvű, cirill betűs feliratot: Itt nyugszik PETŐFI PETROVICS SÁNDOR magyar költő A házigazda azután elmondta az egész történetet: Még nagyapjától hallotta, hogy annak idején sok magyar hadifoglyot hoztak erre a tájra. Egy bizonyos idő eltelte után híre ment, hogy itt van egy híres magyar költő is. Összeismerkedtek vele. Ebből az lett, hogy néha-néha összejöttek itt-ott, és Petőfi, mert ő volt az a magyar költő, felolvasta oroszul írt verseit. Petőfi később megnősült. Annyit tud még, hogy unokája még a forradalom előtt cári tiszt volt.- Apuka, ezt le kell írni! Le is írta. Feladta postán Dienes Andrásnak, az akkori kor neves Petőfí- kutatójának címezve, és várta a választ. Hiába. Hónapok múlva jelent meg az egyik újságban. Lényege a következő: Több levelet kaptam Petőfi szibériai hadifogságát illetően. Közlöm: minden ezzel kapcsolatos hír légbőlkapott, minden alapot nélkülöző valótlanság. Többször nem került szóba az ügy apósommal. Kár, mert biztosan észrevették, hogy hiányzik két dolog: 1. Évszám a sírfeliratról 2. Hol volt a temető? Tudják be emberi gyarlóságomnak, de elfelejtettem. Nem akarok én tudósok munkájába beleavatkozni, sem politikusok nézeteit befolyásolni, az én szerepem mindössze annyi, hogy amit apósom annak idején nem mondhatott el senkinek, én most helyette elmondtam mindenkinek. X. évfolyam 6. szám - 2000 június 60
