Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: A hazaszeretet bencés példaképe
Kund\ Garay: Koni), amelyet később Arany teljesít ki. Folytatódik a műfajok „magyar”-rá válása, a „nemzeti paradigma” térhódítása, a nemzeti individualizáció és emancipáció. (Imre László). A költő az önzetlen és áldozatos hazafi-ideál mintaképei állította példaképül a nemzet elé. A Szondiban, az új műfajban elsőként talált rá a várvédő hős történetének költőileg hatásos, később Aranytól továbbszőtt motívumaira (az apródok, az oroszi pap, Szondi halálra készülődése, eleste). Czuczor müve kihívást jelentett Arany számára is, aki „talán kicsit Czuczor dübörgő daktilikus-patétikus balladájával versengve is - daktilikus menetűre fordította a ritmust, virtuóz módon kettős, sőt hármas menetűre - sugallatára bonyolította a szerkezetet... röviden: nem az egyszerű népnek, hanem a művelt nemzetnek szánta a verset. Azé is lett.” (Keresztury Dezső) A Hunyadiban (1833) maradandó értéket teremtett. A törökverő hős alakját a hatásosan formálta meg a magyar köztudatban. Retorikus szólásmondássá vált: „Ki áll amott a szirttetőn...” Az 1837-es Hunyadi János című epigramma szemlélete valóban papköltőre vall: „Hogy rémülve futott Mahomet Nándornak alóla, / A mentett várnép isetenelé Hunyadit. »Keljetek fel, édeseim, mond ő az égre mutatván: / A harc volt csak enyém, győzelmem Istenemé.«” Művészetével segíti költészetünket magasabb színvonalra emelni és nemzetibbé tenni: „ mindinkább a népies irány felé hajlott, melynek ő lett első, valódi úttörője, s ezzel egyszersmind előkészítője ama szoros értelemben vett nemzeti költészetnek, amely elsősorban a népköltészet forrásaiból táplálkozva, nemcsak szellemben, hanem a tartalom minden ízében és formai tekintetben is Tompa, Petőfi és Aranynál egészen újjászülte költészetünket.” (Zoltvány Irén.) „ valóságos ok a magyarság gyűlölt ügye ” Elnyerte az akadémiai rendes tagságot, de hazafias gondolkodása miatt folytatódott a hajsza ellene. Egy névtelen és rosszindulatú besúgó feljelentette, hogy paphoz nem illő költeményeket ír. Poétái Munkáit indexre tették, udvari parancsra elrendelték elkobzásukat. Czuczor keményen cáfolta a vádakat. Tudta, a sok hamis vád arra jó, hogy bennük elrejtsék a leghatalmasabb vádat: „ezek is csak ürügyek ugyan, mert valóságos ok a magyarság gyűlölt ügye Egyházi fogságba helyezték, a tanítástól eltiltották, de megtörni nem tudták. Zoltvány Irén így összegzi véleményét: „Benne nem az egyszerű szerzetest zaklatták s nem puszta fegyelmi vétséget üldöztek, hanem az erős nemzeti érzést, tüzes és őszinte magyarságát szerették volna elfojtani. ” Szigorú ellenőrzés mellett léphetett újra katedrára, de 1845 április végén már ismét Pestre költözött. Egy időre megszűnt üldöztetése is. Nagy munkakedvvel és odaadással fogott munkához, nem is sejtve, hogy még nagyobb szenvedések vártak rá. „... a maguk nyelvén szólaltatja meg a nép fiait" Külön kell szólnunk Czuczor népies költeményeiről, mert a legtöbb vers a reformkori lírikusok közül Czuczor életművében maradt ránk. Elébe dolgozott a művészi népdalnak, de annak megteremtése Petőfire várt. Mintegy negyven dala került a nép ajkára, ezek közül legismertebb a Fúj, süvölt a Mátra szele kezdetű. Közülük több is valóban népdallá vált, országszerte énekelték őket. Neki megadatott az a ritka öröm, hogy Győr utcáin sétálgatva, saját dalait hallotta énekelni. Népies dalai és életképei, helyzetdalai között igazi gyöngyszem, A falusi kisleány Pesten című zsánerkép, amely lényegében szeretetből fakadó humoros monológ. A „hősvértől pirosult gyásztér” időszakáról szól a Mohács című epigramma. A romlás fő okát abban jelöli meg, hogy Mohácsnál nem is a törökök győztek, hanem a viszálykodó magyarok buktak el: „Főúri gőg és visszavonás pártokra szakasztá / A’ honnak X. évfolyam 6. szám - 2000 június 38
