Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Tristan da Cunha, A költészet

SriStun Ön <£mtf)rt

A kék Atlanti-óceánban Tristan da Cunha kis sziget,

Alig csak zsebkendőnyi térkép, Amit a hír most szárnyra vett.

Kitört a vulkán. A lakósok - Mindössze kétszáznyolcvan an - Elmenekültek a szigetről,

Ne vesznének el hasztalan.

Százötven férfi és családja Hajózott csendben Londonig,

És Albion becézte őket:

E népség hátha megszokik,

Két év után - csitult a vulkán - Tristan da Cunha fiai Titkon szavaztak: visszamennek. Az élet ott az igazi.

A kis sziget s kopár vidéke A víz markában súlytalan De élni ott tudnak s akarnak Mindössze kétszáznyolcvanan.

Televízió nincs, de pénz sincs,

Az autó ott nem robog,

A dal van, a nyüzsgés, zörej nincs, A szemhatár is csillogóbb.

Estére nincs bár, vetkező szám, Nincs cirkusz sem és annyi csak A hatalom, hogy béke, rend van,

S dagály van, mely a partra csap.

Egymás sorsát a magukéval Eggyé karolják. Rengeteg Szabadságukat el nem adják.

Mert a sziget nemcsak sziget,