Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - KÖZÉLET - Nagy István: Gondolatok a bűnről
hanem szekták, pártok, kormányok, parlamentek hozzák meg időnként az őrült döntéseket. Elveket gyártanak, az elvek pedig önállósulnak, mint a sci-fíben a robotok, haladnak és rombolnak a világban. A kisemberek pedig az elvek között ugrálnak, és nem értenek semmit. A bűn mint fogalom, azt hiszem, túl szűk. A bűnről a legtöbb embernek egy morális, erkölcsi, jogi tisztátalanság ugrik a tudatába, pedig itt sokkal többről van szó. Nem szokták bűnösnek nevezni a karrieristát, a pénzimádókat, az igazságtalan adók kitalálóit és behajtóit, az ideológiai gonosztevőket, és még lehetne oldalakon keresztül folytatni. Én úgy hívom őket, hogy a létrontók. A létrontók hozzák létre a bűn melegágyát, a rendezetlenséget, a megosztottságot, a zavarodottságot. Menj ki egy erdőbe egyedül egy napra, s meglátod, milyen rendezett, nyugodt ritmusa van annak a természetnek, melyet még nem értek el a létrontók. A fák milyen méltósággal, sietség nélkül érik el a nagyságukat. Ott minden természetes, ezért szép és emberi szívet megdobogtató. S ha az erdőből bemégy a városba, ott minden más, mert ott minden csak pénzért kapható. És minden csak szintetikus. Nem igazi a fény sem, hanem villogó, színes reklámfény, amin nem tudsz továbblátni. A műfények csábítanak. Műfény a TV is, ez is csábít. Arra csábít, hogy vedd meg ezt, és vedd meg azt. Persze, ez nem elég csábítás, ezért szeretne meghökkenteni, mindenképp megállítani, ezért mutat vérlucsogást, szadizmust, pornográfiát. A létrontók elbántak a művészetekkel is. Aztán otthagyod a TV-t, kimégy az utcákra, ha van pénzed, vehetsz szerelmet is, persze műszereimet. S ha azt akarod, hogy egy kicsit megdobogjon a szíved, hát vegyél be egy kis LSD-t, egy-két tablettát, és mehetsz a diszkóba. Itt is minden szintetikus, a gitár, a hang, és néha úgy tűnik, a benn lévő emberek is. Itt már nem hallható sem a természet, sem Isten belső hangja, eltűnt a harmónia, egyszóval a létrontók jó munkát végeztek. S mi van, ha nincs pénzed? Hát akkor szerezz!!! Mit lehet kezdeni a létrontókkal, ha egyáltalán felderíthetők? A társadalmak azt mondják, meg kell őket büntetni. Sok ezer éve hozzák a büntető jogszabályokat, sok ezer éve büntetnek is kőkeményen. De úgy tűnik, a bűn mindig újratermelődik. No meg jószerivel a létrontók büntetik a létrontókat, mindig napi érdekeiknek megfelelően. Rosszabb esetben pedig a létrontók büntetik az ártatlanokat. Tartsunk bünbocsánatot, hirdeti az egyház. Kétezer éve folyik az intézményesített bűnbánat és bűnbocsánat, de a helyzet ezen a téren sem jobb. Itt kell megjegyeznem, hogy elég sok kritika éri a keresztény egyházat - belülről és kívülről egyaránt -, hogy a bünbocsánatot túl lazán kezeli, igen könnyen lehet a kiengeszteíődéshez hozzájutni. Az egyértelműség kedvéért le kell szögezni, az individuum és kollektívum soha szét nem választható. Hiába volt (és sajnos van) fasizmus, rasszizmus, kommunizmus, hiába alakulnak ma is létrontó állami berendezkedések, nem ezek a bűnösök, hanem az ember, az emberi kéz, mely a bűnt vagy az azt kiváltó művét létrehozta. Ne kenjük a világra a bajt és a felelősséget, mert nem a világ zavarodott, hanem a zavarodottságot kiváltó felelőtlen, hibás, esetenként a gonosz emberi tett. Az csak egy tünet, hogy a létrontó emberek a kollektívumokban szívesen megbújnak, hiszen ha sikerük van, azt learatják, de ha kitör a botrány, személytelenül el tudnak tűnni, senkivé válnak, vagy színt váltanak. A rendetlenség és a bűn kézen fogva járó rokonok. Ahol a világ rendezetlen, a családi miliő kusza és tisztátalan, ott nagyon nehéz tisztán élni, szenny közepén nehéz rendet rakni. Új Hevesi Napló 73
