Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - KÖZÉLET - Bakacsy Ernő: A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről II.
Nem ismerem elég jól a Szovjetunió mezőgazdasági történetét, de biztos, hogy náluk az átalakuláskor nem állt egy egységre vetítve (mondjuk, 10 ezer ha-ra) rendelkezésre annyi jól képzett szakember (állatorvos, gépész, agrár- és kertészmérnök), mint nálunk. Az akkori kor technikai színvonalán nem tudták az új nagyüzemeket megfelelően ellátni. Magyarországon ez megtörtént. Ugyanis nem lesz eredményesebb a termelés csak azért, mert 150 vagy 1000 család együtt dolgozik, ha a technikai és technológiai változás nélkül legfeljebb a jövedelmek közelednek egymáshoz, de a termelést veszekedések és káosz jellemzi. A Szovjetunióban nem ismerték fel (még a 60-as, 70-es években sem), hogy a túlzott központi irányítás milyen károkat okoz. Ezt személyesen is tapasztaltam, de ezzel sem foglalkozom bővebben; egyrészt a Szovjetunió problémája, másrészt több könyv terjedelmű lenne. A Szovjetunióban nem vették komolyan a háztáji kérdést. Nálunk ez döntőnek bizonyult. Egyrészt megmaradt a mezőgazdaság folyamatossága (az öreg és a gyerek is besegített, közben megtanulta a fogásokat, megtanulta a szakmát), másrészt kihasználták a régi épületeket, sőt később beruháztak. Már a tsz megalakulásakor is minden tag tarhatott korlátozás nélkül baromfit, sertést, egy tehenet és ennek szaporulatát, csak a lótartás volt tilos. Pár év elteltével ezzel sem törődött senki. Sokan tartottak több tehenet, egyéni hizlaldák, csibenevelők, stb. alakultak ki. Ezeket a központi szervek még támogatták is, legfeljebb az értékesítés történt irányítottan. így alakult ki - annak ellenére, hogy a magyar mezőgazdaság a 80-as évek elején világszínvonalon termelt gabonát, voltak 5000/1 év/tehén tsz-telepek -, hogy a háztáji adta a hízósertés több mint felét, a tojástermelés kb. 70%-át, a pecsenyekacsa és hízott liba nagy részét, a vágónyúl 90%-át. De kistermelők termelték a zömét a gombának, a hajtatott zöldségnek (fóliasátor-erdők a kertek alatt), a kézi munkaerő igényesebb gyümölcsféléket (szamóca, ribizli, málna, meggy, cseresznye). A felsorolás még nem is teljes. Aztán talán a legfontosabb különbség: a magyar paraszt (mezőgazdasági dolgozó) bármilyen rosszul fizető tsz-ben is dolgozott, ünnepnaptól függetlenül, megszakítás nélkül vetett, illetve végezte a termény-betakarítást (aratás, szüret, stb.), ha azt az időjárás megengedte, mert tudta, hogy minden késedelmes nap veszteséget jelent. A munka befejeztével lehet majd lazítani. Az orosz otthagyta a kombájnt a gabonatábla közepén, ha delet kongattak. Nem is hivatkozom már az olyan munkaerkölcsre, amit a hadifoglyok mondtak el, amikor azt mondta a kolhoztag a fogolynak: ne dolgozz annyira, mert hamar elkopik a ruhád! Mit jelent az érdekeltség! Pedig az orosz jóindulatú, szorgalmas ember. Milyen mélységekre lehet zülleszteni a gazdálkodást, az erkölcsöt egyetlen emberöltő alatt! És még ez az eszme akarta uralni a világot! 64 X. évfolyam 5. szám - 2000 május
