Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A komorna búcsúja
Denn Oszkár A kowornA búcsúja (Lisszabon 1984) A villával többször megütött pohár mint egy csengettyű csilingelt a lisszaboni kis szálloda éttermében. Az ebédelni készülő vendégek figyelmét kérte ezzel a fiatal idegenvezető asszony. A délelőtti program az ebéddel befejeződik. A délután mindenki számára egyéni ismerkedési lehetőséget kínál az utazási programon kívül. Az útitársak figyelmébe ajánlja a Szent György fellegvár meglátogatását, ahonnan a kora nyári délutánon csodálatos kilátás nyílik a világ egyik legszebb fekvésű fővárosára. A gulyáskommunizmusból három napja kiszabadult kis magyar utazó csoport a lisszaboni városlátogatás második napjának délelőttjén a Belém városrész nevezetességeivel ismerkedett. Megnézték a portugálok egyik büszkeségét, a Felfedezések Emlékművét (Padrao dós Descobrimentos), melyet Henrik infáns halálának 500 éves évfordulójára 1960-ban emeltek. Az 54 méter magas mű, Tengerész Henrik alakjával az élen, a vakmerő és kiváló portugál hajósoknak, fáradhatatlan kutatóknak és tudósoknak állít a nagy vízre néző örök kőemléket, emlékeztetve a világjáró hajósnép dicsőséges hőskorára. Nem messze az emlékműtől, megcsodálhatták a város egyik jelképét, a Belémi Tornyot (Torre de Belém), mely 1515-1521-ben épült, ötszintes, a legeredetibb manuelin stílusú épületremekmű. Ezután következett a délelőtt nagy élménye, a Jeromos-kolostor és annak Santa María temploma. A kolostort 1496-ban alapította I. Szerencsés Manuel király, de az építés 1572-ig elhúzódott. Az épületegyüttes a portugál gyarmati-reneszánsz stílusjegyet viseli. A világhírű felfedező Vasco da Gama holttestét is itt temették el. A háromhajós templom 92 méter hosszú és 25 méter magas. Kerengője a manuelin korszak leglátványosabb alkotása, 55x55 méter és díszítései hihetetlenül aprólékosan kidolgozottak. Elhagyva a kolostort visszatértek a Tejo-torkolat partjára és megbámulták a város újabb jelképét, Lisszabon büszkeségét: az Április 25. híd 1962-1966-ban épült, melynek középső nagy íve 1013 méter hosszú. Építésének idején csúcstartó volt a fiiggőhidak kategóriájában. Két hatalmas pilonja 190 méter magas, az autófolyam 70 méterrel a víz fölött jut át a déli oldalra. Az ősi Lisszabonnal szemben, a déli hídfőnél, a II. világháború rombolásaitól megmenekült hálás város egy monumentális Krisztus-szobrot emelt: 82 méteres oszlopra állítva egy 28 méteres Megváltó-alak széttárt karokkal néz a híd nyüzsgő forgalmára és a megvédett, tisztelgő városra. Az egyszerű ebédet a négyszemélyes asztalok mellett vidáman beszélgetve fogyasztotta a kis magyar csoport, köztük az egyik asztalhoz alkalmilag csoportosult mérnök-orvos és orvos-fogorvos házaspár. Az ebédet záró fagylalt előtt az asztalukhoz lépett az utazó csapat legidősebb tagja, egy csendes, halk szavú, komoly és mindent megértéssel fogadó asszony, akinek busz-szomszédja általában egy középkorú tanárnő volt, aki ugyancsak egyedül utazott. Az idős hölgy azzal keltett némi feltűnést az útitársak között, hogy a híres műemlék templomokban, múzeumokban elhelyezett, escudók bedobásával működtethető, telefonhallgatós ismertető készülékeket rendszeresen hallgatta és láthatóan nem volt lényeges számára, hogy a francia, a német vagy az angol készülék volt szabad, mert a nyelveket egyformán értette. A hölgy akadozva, kissé elfogódottan szólalt meg: Új Hevesi Napló 57
