Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Vezényi Pál: Kálmán bácsi, a mártír
húzni a csávából, elsodorta valamerre a forradalom szele. Később kiderült, hogy valamennyien nyugatra disszidáltak, ahol a forradalom hőseiként csináltak maguknak karriert. Kálmán bácsinak esze ágában sem volt elhagyni az országot. Letartóztatták és társadalmi vagyon eltulajdonítása címén több évi börtönre ítélte a bíróság. Én akkoriban már nyugaton voltam. Egy alkalommal a könyvtárban járva a kezembe került az ENSZ hivatalos jelentése, amely az 1956 után elítélt magyar forradalmárok névsorát tartalmazta. Ahogy ismerősök után kutatva átlapoztam az oldalakt, egyszerre megakadt a tekintetem egy néven. Megdörzsöltem a szememet és még egyszer elolvastam. Az adatok minden tekintetben egyeztek. Tévedés ki volt zárva, Kálmán bácsi neve ott állt az elítélt forradalmárok listáján. Akkoriban a forradalmárokat közönséges bűnözőkként ítélték el. Mint rablókat, tolvajokat, gyilkosokat. Tudták ezt a nemzetközi szervezetek munkatársai is, amikor a listát összeállították, csak azt nem tudhatták, hogy az ál-tolvajok közé néhány igazi is bekerült. Hermész isten, a csalók és tolvajok oltalmazója talán maga is megzavarodott az akkori szörnyűségektől, és az egyszer nem tudta Kálmán bácsit megvédelmezni. Annyit azonban megtett, hogy az igazság orrát megfricskázva kárpótlásként belecsempészte nevét a szabadsághősök listájára. Kálmán bácsi megtört emberként hagyta el börtönét, és néhány év múlva eltávozott az élők sorából. Már nem találkozhattam vele, és nem mondhattam el neki, hogy neve a szabadságharc mártírjainak a listájára került. Talán a túlvilágon értesült róla és ezt jelentette ez a cinkos mosoly, amellyel fél szeme álmomban a homlokba húzott régi kalap mögül rámkacsintott? Ki tudja... 28 X. évfolyam 5. szám - 2000 május
