Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Már zörrennek
xäwevmeA, Már zörrennek az ásók és kapák, visszafájnak a reumás csontok, levágott gallyak felérzik a fát, s a mélyhűtött füttyök: éles horgok. Már zörrennek az ásók és kapák, gondos zacskókban szunnyadó magok, s a rigónemzet új dalba csap át, sír a hó, s az árok is jóllakott. Már zörrennek az ásók és kapák, és eltoppannak a nyúlláb napok, nevető olló tálja a karját, s a szűz venyigén gyémántkönny ragyog. Már zörrennek az ásók és kapák, és bújócskáznak csöppnyi kis szelek, a gazt, limlomot csomóba rakják, és tüzet gyújtanak az emberek. Már zörrennek az ásók és kapák, születnek vidám, hetyke kis dalok, és a hóvirágot ingyen adják az erdők mélyi sápadt angyalok. Már zörrennek az ásók és kapák, tűhegyében kalászt érez a mag, és valami nagy-nagy dologra vár a feszes atom, és a holt anyag. 18 X. évfolyam 5. szám - 2000 május
